Kissé megszeppensz, ahogy kísérőid marcona alakok csoportja felé vezetnek. Ez a szedett-vedett rablónépség lenne a Kompánia?! Idegesen markolászod fegyvered, mikor egyik-másik zsoldos feléd néz, majd alaposan végigmér tetőtől talpig. Úgy érzed, már ez a séta is egyfajta próba, hogy már most "kóstolgatnak"...

Egy durván ácsolt, baklábú asztalhoz érsz. Az asztal mellett egy hatalmas termetű, denevérszimbólumos troll és egy mogorva, keménykötésű ember áll. Két oldalról hajolnak az asztalra kiterített térkép fölé. Középen egy gránittömbön, szinte azzal egybeolvadva, egy kétkard szimbólumot viselő troll ül, és dühösen morogva vakargatja kopasz fejét. Úgy tűnik, valami gondjuk akadt, s most nem tudják, mit tegyenek. Kísérőid, szájuk sarkában egy kis mosollyal, katonásan összecsapják bokájukat, tisztelegnek és lelépnek. Erre a mozgásra mindhárom alak felnéz, és tekintetük kereszttüzébe kerülsz. A Dornodon-hitű troll ellép az asztaltól, színpadias mozdulattal csípőre teszi kezeit és szózatot intéz feléd:

- Mi vagyunk az utolsónak maradt khatovari Szabad Kompánia! Hallottatok már arról a bizonyos gátlástalan, aljas, mindenre kapható népségről? Nos, ezek vagyunk mi... Legalábbis sokak szerint. Nekünk nincsen másunk, csak a Kompánia és a Kompánia becsülete. Azért kerültünk ide, mert vagy kitaszítottak minket valahonnan és nem volt más választásunk, vagy, mert elárultak minket és nem maradt más választásunk. Nem tiszta lapot akarunk kezdeni, - a múlt mindenhová elkísér - de mindenképpen újra szeretnénk kezdeni. Persze vannak olyan elmebetegek, akik pusztán kalandvágyból írnak alá nekünk, de ez nem jellemző - őket hamar komoly csalódások érik. A Kompánia a végső választás, innen csak lábbal előre szabadulhatsz; otthon, édes otthon... Egy társaság, ahol egymásnak vetett háttal nézünk szembe a kihívásokkal. Senkire nem számíthatunk, csak egymásra: éppen ezért egymásra mindenben számíthatunk és a végletekig megbízunk. Nincsenek rokonaink, de egymást testvéreknek tekintjük. A veteránok így is szólítják bajtársaikat; "testvér". Ezt senki sem írja elő, egyszerűen így alakult ki. Ha valaki annyiszor mentette meg az irhádat, hogy megszámolni sem tudod, előbb-utóbb így fogod szólítani, hidd el. Azt mondják, csak a vér szava számít - s ez így is van. Mi annyit véreztünk együtt, egymásért, mindenféle vesztett ügyekért, hogy ez összeköt bennünket. Zsoldosok vagyunk, tesszük, amiért fizetnek. Ha voltakis illúzióink, jobbára elvesztettük őket. A világ olyan, amilyen; nem célunk megváltoztatni. Nem vagyunk olyan önteltek, hogy elhiggyük, jobbá vagy rosszabbá tehetjük. Mi csak élünk, s az életben maradásért megteszünk mindent. Nem kategorizálunk, vagy ítélünk el senkit: sorainkban vannak jó jelleműek. Ne lepődj meg, hiszen idealistákra mindenkinek szüksége van időnként. Akadnak itt semlegesek, akik kiváló rálátással bírnak némely dolgokra, s akik lelkiismeret furdalás nélkül tehetnek bármit, s közben holmi "szférák közti egyensúlyt" emlegetnek. S itt vannak azok, akiknek aurája az éj színét idézi; rájuk is szükségünk van, hiszen egy zsoldos Kompániának olykor nagyon csúnya dolgokat kell tennie.
Ezek vagyunk mi: az egykori Khatovar Hercegség utolsónak Szabad Kompániája! Múltunk? Az a minden csatát, minden vereséget és diadalt, minden elesett testvérünk nevét megörökítő Évkönyvekben van. Jelenünk? A fegyvereink, viharvert páncélunk, jobb napokat látott ruháink és annyi cókmók, amit ki-ki el tud cipelni a hátán. A jövőnk? Az barátom, ahogy mondani szokás, "a homályba vész". Ha úgy érzed helyed van ebben a jövőben, akkor írj alá nekünk: de azt ajánlom, hogy jól fontold meg. Nem tudunk mást ajánlani, csak néhány, mindenre kapható fickó bajtársi szövetségét - igaz, azt minden körülmények között.

A Silverwolfként bemutatkozott troll még egy vesédig hatoló pillantást vet feléd, majd hátranéz a kőtömbön üldögélő fajtársa felé. Kérdőn felvonja szemöldökét, a másikkal egy pillanatig mintha néma párbeszédet folytatna, s egy hamiskás mosollyal hátrahúzódik az eddig csendesen szemlélődő ember mellé. Az asztal megreccsen, ahogy a mögötte ülő alak, ökleit rátámasztva, felemelkedik. Vaskos állkapcsát bikafogó kutyaként előrefeszíti, fölötte kihívó tűzzel lobbannak meg smaragdzöld szemei. Egy pillanatra elbizonytalanodsz, képzeletedben már neked is ugrott ez az alak! Aztán a képzet szertefoszlik, és hirtelen nagyon figyelsz szavaira.

Én vagyok ennek a tolvajnépnek a vezetője. Nem kérdem tőled ki vagy, nem kérdem tőled honnan jöttél. Nem érdekel, hogy anyád él-e, és húgod férjhez ment- e. Csak egy érdekel: hogy igazán elszántad-e magad, hogy közénk lépj. Gondold meg jól, most még elmehetsz, és többet csak akkor látsz ilyen közel magadhoz, ha véredet veszem. Amúgy érdemtelen vagy számomra. Ha közénk lépsz, Kapitányod leszek. Apád helyett apád, és ők pedig a testvéreid. Többek, mint vér szerinti testvéreid. Amíg megadod a tiszteletet, és megbecsülöd társaid, viszonzásra találsz ezekben. De csak próbálj meg elárulni minket, halálod vad lesz és kegyetlen!

Dühösen fúj egyet a hegynyi alak, majd egy nyers mozdulattal eléd lök egy vaskos könyvet, benne egy lúdtollal; másik kezével pedig egy tőrt nyújt feléd. A tőr nem fenyegetés, csak eszköz, hogy saját véreddel tudd papírra vetni szándékod. Érzed a ki nem mondott kérdést feszülni a levegőben:

Aláírod vagy sem?!

Kocsusz (#1337)

A Közös Tudat honlapja: http://www.chaarlee.hu/kompania