Enciklopédia: Sajnos a közös tudatok életében van egy pillanat, ami mindig fájdalmas: ez pedig, mikor egy társ megállapodik, és elszakítja a többiekhez kapcsolódó szálat, kilépve a tudatból. Még ennél is fájóbb élmény, mikor kényszerűségből szakítja meg a vezető ezt a bizonyos kapcsolatot, mert az egykori harcostárs, a szívbéli jóbarát menthetetlenül megőrült, netán végérvényesen a Kárpiton túli árnyak között rekedt. Ha egykori társatok végleg áttért a túlvilágra, és teste menthetetlenül megszűnt létezni, még nem minden esetben jelenti végérvényes távozását. A Tudati Erőd falainak felhúzásakor jöttök csak rá, hogy ez mennyire így van, hisz alig készültök el az építéssel, máris feltűnnek az egykor volt társak tudati kivetülései a kapuknál. Bebocsátásért, és befogadásért könyörögnek, s bár halvány emlékképek csupán, az Erődben biztonságos, végső otthonra lelnek. Halvány emlékek csupán, ez igaz, de azért korántsem erő nélküliek. A tudati lenyomatuk végérvényesen alakot öltött ezen a síkon, így képesek ártani, és képesek védelmezni is, ahogyan a rémálmok is képesek tönkretenni egy pihentetőnek ígérkező éjszakát. Ha előszólítod az Erődből az egykor volt társaikat, híven megjelennek majd melletted, és akár harcba is szállnak érted, és a védelmedben! Az emléktárs minden veled harcba bocsátkozó szörny, és kalandozó elméjét képes megtámadni, és könyörtelenül roncsolni tudja azt, ennek hatása pedig sokkoló fizikai fájdalom formájában materializálódik. [Ha szólítani akarod egy régi tudattársadat, add ki az EK 531 parancsot, 1 TU-ért és 10 TVP-ért! A körülötted megjelenő szellemaura a harc során, a közelharci körökben sebzést fog okozni az ellenfelednek (ez további beállítást, vagy parancs kiadását nem igényli, és semmilyen további költsége nincs). Az okozott sebzés (szint/6)*D10 ÉP (max. 8D10), ezt semmilyen hatás nem módosítja, és semmilyen pajzs, vagy varázslat nem nyújt ellene védelmet. A hatás a táborozás végéig tart.]

Megjegyzés:

[ forrás: Alanori Krónika ]