Sosem értetted, hogy drága manó dédanyád, a "nyanya", honnan veszi a bátorságát, hogy bár csoszogni is alig bír, de időről időre meglátogatja a rettegett Szivárvány erdőt. Ezen útjaira a koszos hálóingén kívül csak egy kontyába tűzött kötőtű volt nála, amit sohasem láttál kötésre használni... A rettegett erdőben szörnyű trikornisok, vérszomja Raia angyalai és rettenetes Védőnővérek leselkednek az árnymanó nemzet minden tagjára. Ám ő sohasem tért vissza valami véres-cafatos trófea nélkül, amit a tábortűz mellett kuporgó harcosok közé dobott morogva, hogy "ígykőeztcsinááni". Legendás megérzésed azt súgta, hogy amikor örökre megtér az árnymanó létbe, te gyorsabb legyél a többi tolvaj rokonnál, s mielőtt észbe kapnak, csórd el azt a kötőtűt, vagy a hálóinget. Sok-sok időnek kellett eltelni, mire rájöttél, hogy csak rá kell köpni a mocskos, tompa fémdarabra és azt motyogni, hogy... Na, de ez már nem tartozik a történethez, csak az, hogy az egyszeriben egy addig nem látott démoni szúrófegyverré változik a kezedben. Azóta is azon röhögsz, hogy a falu sámánja meg azt a koszlott hálóinget hordja.

Nem átadható! Nem lopható!

?

?

?