ŐSÖREG VILÁGÍTÓHAL (914. SZÖRNY)
A hoarián gyöngyhalászok ledi-pomu-haiku néven emlegetik meséikben ezt a furcsa ragadozóhalat, ahol többnyire az ostobák és hiszékenyek végzeteként tűnik fel. Ritkán éri el a teljes, tíz méteres hosszt, mert a homlokáról előcsüngő, lámpásra emlékeztető, fénylő nyúlvány nem csak a buta halakat csalogatja a milliónyi, tűhegyes foggal bélelt szája közelébe, hanem legnagyobb ellenségét, a gigászi teknőst is. Mivel bőre bámulatos színváltoztatásra képes, tökéletesen bele tud olvadni a környezetébe. Ha az áldozat nem lebeg megbabonázva a fény, és ezzel együtt a végzet felé, hanem védekezik, netán támad is, a világítóhal villámgyors harapásaival igyekszik pontot tenni a küzdelem végére. Ha egy ősöreg példánnyal találkozol, valahol, egy "teknősmentes" rejtekhelyen, ravasz, és könyörtelen ellenfélre számíts, és ne lepődj meg, ha néha megcsal a szemed!