ROZMÁREMBER (643. SZÖRNY)
Biztos, hogy abban a pillanatban, amikor ez a humanoid testalkatú, rozmárfejű torzszülött a világra jött, az univerzum összes istene hátat fordított a világnak, az örök jég és fagy birodalmának, ahol ez a lény született. Borzasztó még ránézni is, két karjainak hosszúságát meghaladó méretű szemfogát alig bírja megtartani, ezért állandóan görnyedten jár. Persze a szomorú tekintetében ülő kínok ellenére nem a sajnálat a helyén való érzés, ami egy kalandozót elönthet a vele való találkozáskor, hiszen aki elérzékenyül, könnyen egy lándzsával átdöfve találhatja magát, mélyen eltemetve a hó alatt. A rozmárember vérszomjassága nem ismer könyörületet, minden mozdulatát az életben maradás vezérli, bármilyen nyomorúságos is az. Lehet, hogy a legemberségesebb az ettől való megfosztás lenne?