HÓPÁRDUC (642. SZÖRNY)
A hópárduc puha, nagymacska-mancsain közlekedve még a friss, ropogós hóval borított mezőkön is abszolút hangtalan lopakodásra képes. Ráadásul vakítóan fehér bőre úgy simul bele környezetébe, mintha egy lenne azzal, és ez többnyire így is van. Hogy a jég létsíkján bebörtönözve mi szolgált neki táplálékul, nem tudni, de az egyes szemtanúk állításai szerint nincs olyan élőlény, aminek Ghallán ne támadna neki: látták már trikornist szétmarcangolni, sallankokkal acsarkodni egy dögletes sünmedve teteme felett, de már olyan is előfordult, hogy egy bibircsók óriás rohant lélekszakadva, nyomában a hópárducok egy megtermett példányával.