KAROK, KAPCSOLÓK ÉS EGYÉB KÜTYÜK
Mint hihetetlenül fejlett és tapasztalt labirintus-felderítő, életed során először kerültél szembe egy vérbeli labirintusmélyi kapcsolóval vagy hasonló kütyüvel. Ezek a bigyókák általában ugyanazt a funkciót töltik be mindenhol, lett légyen akármilyen a külsejük. Nevezetesen: sötét és homályos jellegű változások történését idézik elő a labirintus másik végében vagy a szomszéd szobában. E változások mibenlétét nem kívánom taglalni, de annyi bizonyos, hogy a legtöbb kapcsolót mindenképpen érdemes meghúzni/megnyomni stb. Mert valami hasznos dolog fog történni. Következésképp, ezt a dolgot automatikusan meg is fogod csinálni, ha egy ilyen tereptárgyra bukkansz. Azon kevés esetekre, amikor jobb mégsem meghúzni a kart, érdemes beállítani a Semmilyen Kapcsolóhoz Sem Nyúlok parancsot: KPCS. A Mindenhez Automatikusan Hozzábabrálok mód visszaállítására a KPCS 1 parancs szolgál. Lehetőség van a kapcsolók manuális megpiszkálásához is. Ez a KPCS 2 parancs. Ha azon a referenciaponton, ahol állsz, van kapcsoló, akkor ennek a parancsnak a hatására azt átpöckölöd az ellentétes állásba. Vannak könnyen felfedezhető kapcsolók, és vannak nehezen észrevehetők. A felfedezés esélye egyenes függvénye a Felderítés szakértelmednek és az Óvatosságodnak. 15-ös felderítés szakértelemmel és 5-ös óvatossággal még a legeldugottabb kapcsolók 98%-át is fel fogod fedezni. Lehetőség van még a KPCS 3 parancs kiadására is, ami mindenben megegyezik a KPCS 2 paranccsal, HA az adott helyszínen találtál kapcsolót. Ha azonban nem találtál, nekiállsz 20 TVP-ért igen-igen alaposan átkutatni az adott refpontot, és ha van ott rejtett kapcsoló, akkor azt majdnem biztosan meg is fogod találni, és használod is. A KPCS 3 parancsnak megadhatsz egy második, biztonsági paramétert is, egy referenciapontot: csak akkor fogsz TVP-t áldozni a kutatásra, ha az adott refponton állsz a parancs kiadásakor.