Romos mágustorony (738. épület) (Mhufex)

be 738 bemész a 738. épületbe
Belépsz az ósdi kapun. Óvatosan körbejárod a torony földszinti termeit, de semmi érdemlegeset nem találsz. A központi csarnok teteje leomlott, de az oldalfalán egy csigalépcső fut körbe, ami az emeletre vezet. Lassan fellépdelsz rajta, és a fokok eközben vészesen nyikorognak a súlyod alatt. Az emeleten egy patkó alakú szobát találsz, ahol már mindent vastagon belepett a por. A mennyezet felét itt is megemésztette az idő, a tiszta égbolt vigyorog rád a résein. A szemlélődésből egy kopasz, tetovált koponyájú ryuku férfi riaszt fel. Egy lidérc! - ismered fel, és a fegyvered után kapsz, ám a fickó felemeli légies kezét, üres tenyerét mutatva feléd. Aztán alig észlelhető tapogatózását érzed az agyadban. Aham! Valamit nyilván közölni akar veled. Eleinte bizalmatlan vagy, de aztán győz a kíváncsiság. Hagyod a tudatát áthatolni az elméd pajzsain. - Üdvözöllek, idegen. Szakamó vagyok, e városka főmágusa. Nem, ne nézz ilyen hitetlenkedőn, én pontosan tudom, hogy a testem már rég elporladt e romok között! Nem vagyok olyan tudattalan kísértet, mint azok, odakinn - biccent a fejével az utcára néző, keskeny ablakrés felé. Lassan enged benned a feszültség, és az idős, köpenyes férfi - ha bizalmat nem is ébresztett benned - támadásától már nemigen tartasz. - Mit akarsz tőlem? - fogalmazod meg a kérdést, te is gondolatátvitelt használva ehhez. - Segíts nekem visszatérni az élők közé, hogy ezt a szerencsétlen várost is megmenthessem a kárhozattól! Én képes vagyok életre kelteni a várost, minden lakójával együtt. Ha megteszed, amit kérek, gazdagon megjutalmazlak érte. Némi gondolkodás után úgy véled, az ajánlat megfontolásra érdemes. - No és mit kellene tennem pontosan, mágus? - sugallod felé a kérdést. A szellem arca felderül, és máris sorolni kezdi: - Hozz nekem 2 azuka vesét, 2 kígyónyelvet, 3 kajmánhúst, 6 terrathua levelet, 3 üveg rumot, 3 anguaxin váladékot, 6 póklábat és 5 pavhalka gumót! Ha sikerrel jársz, és elhozod az alapanyagokat, már csak a visszatérésemhez szükséges főzetet kell elkészítened a számomra. Ennyi az egész. - Hm. Értem, de erről a pavhalka gumó nevű izéről még sosem hallottam - mondod, de ezt már fennhangon, ugyanis mire idáig jutsz, az egykor volt főmágus szőrén-szálán eltűnik. Kétséggel vegyes izgalom jár át, mikor flegmán búcsút intesz a helynek. Megpróbálsz az előtted álló feladatokra koncentrálni, de a lelked háborog. Aztán erőt veszel magadon, és nagyot sóhajtva kicaplatsz a romos mágustorony ajtaján. [5 pontot használtál fel, van még ...]

be 738 bemész a 738. épületbe
Belépsz az ósdi kapun. Mindent úgy találsz, ahogyan legutóbb hagytál. Az egykori főmágus varázslótornya csendes, és elhagyatott, ám te sokkal rutinosabb vagy annál, mint hogy bedőlj a látszatnak. Szakamót kezded szólongatni, miközben az emeletre futó csigalépcsőre hágsz. Lehet, most is itt van valahol. Mesélsz arról, hogy mi mindent láttál kalandjaid során. - Áhh! Ez az! Mindent elhoztál, hűséges szolgám? - lelkendezik a főmágus-lidérc, és anyagtalan kezével legszívesebben máris felmarkolná a padlóra kipakolt holmikat. [74400 tapasztalati pontot kaptál.] Végignéz a komponenseken, aztán valamivel komorabb hangot hallasz az elmédben: - Gondoltam, hogy pavhalka gumót nem fogsz találni. Sajnos a csámpás pavhalka nagyon ritka jószág, én is csak néhány helyet ismerek, ahol megtalálható. Most figyelj erősen! - hallod, aztán hirtelen egy labirintus képe jelenik meg előtted. - Menj el ehhez a kúthoz, ereszkedj le belé, és hozd el nekem a hiányzó öt pavhalka gumót! Készülj fel rá, hogy víz alatt kell majd mozogod! - figyelmeztet Szakamó, aztán figyelmét már a tervezgetés köti le, és elgondolkodva visszatér a semmibe.

Ez a 161. labirintus térképe. A bejárat innét keletre 90, északra 78 mérföldre található. Kétséggel vegyes izgalom jár át, mikor flegmán búcsút intesz a helynek. Megpróbálsz az előtted álló feladatokra koncentrálni, de a lelked háborog. Aztán erőt veszel magadon, és nagyot sóhajtva kicaplatsz a romos mágustorony ajtaján. [5 pontot használtál fel, van még ...]

be 738 bemész a 738. épületbe
Belépsz az ósdi kapun. Mindent úgy találsz, ahogyan legutóbb hagytál. Az egykori főmágus varázslótornya csendes, és elhagyatott, ám te sokkal rutinosabb vagy annál, mint hogy bedőlj a látszatnak. Szakamót kezded szólongatni, miközben az emeletre futó csigalépcsőre hágsz. Lehet, most is itt van valahol. Mesélsz neki legutóbbi kalandjaidról. - Áhh! Ez az! Mindent elhoztál, hűséges szolgám? - lelkendezik a főmágus-lidérc, és anyagtalan kezével legszívesebben máris felmarkolná a padlóra kipakolt holmikat. [148800 tapasztalati pontot kaptál.] Látva a pavhalka gumókat a korábban összeszedett komponensek mellett, Szakamó elégedett kacagása csendül az elmédben. - Belátom, tévedtem veled kapcsolatban, idegen, mégiscsak hasznodat látom. Most fogj hozzá a főzet elkészítéséhez, és ne késlekedj! Amott a hátsó helyiségben találsz egy főzőüstöt, és a bútorokat nyugodtan eltüzelheted. Remélem, vizet hoztál! - vetődik fel a kérdés a főmágusban, miközben máris előre suhanva mutatja az utat. Sietve összekapkodod a hozzávalókat, és loholsz a nyomában. A főzőüst valóban ott van, ahol mondta, és a néhány törött bútor is biztosan elegendő lesz az üst felhevítéséhez. Nagyszerű! Sietve készülsz a munkához, és az egykori főmágus kritikus megjegyzésekkel kíséri minden mozdulatod. A kotyvalék hamarosan fortyogni kezd, és a szaga, nos, talán meg sem tudnád fogalmazni, milyen undorító! Amikor javában forr a főzet, Szakamó egyszerűen fölé libben, és elkezdi magába szívni annak gőzeit. Elhátrálsz, mert szörnyű balsejtelem ébred benned. Aztán a lidérc felkacag, és te teljesen megbénulsz. Mire ráébredsz, hogy te is a rituálé fontos része vagy, már késő. A delejes kacagás teljesen megbénít, és képtelen vagy megmozdulni. Csak pislogsz nagy riadtan az anyagiasulni kezdő főmágus felé. A kacagás erősödik, és kétségbeesve érzékeled a lelkedbe kapaszkodó gonosz bűbáj erejét. Mintha a varázslat megpróbálná kicibálni a testedből! Hibáztam - ismered be, és beletörődsz, hogy sajnos, ilyen csúful kell bevégezned. A látásod elhomályosul, és görcs áll az agyadba. Jaj, hogy fáj! Mintha szét akarna robbanni az agyad. Szakamó egyre határozottabban próbál lelket cserélni veled, és a sajátod birokra kel az övével. A világ furcsán szétesni látszik. Egyszerre szemléled a saját szemeddel, és a lidércével. Még az emlékeitek is összevegyülnek. Egy várost látsz, egy virágzó, lüktető várost. Pont olyat, mint amilyen odakint terül el. Aztán vált a kép, és ezt a szobát látod, de épen, és gazdagon berendezve. A padlón hatágú pentagramma izzik, a csúcsain parázstartó lüktet, és... az idézőkör közepén egy démon kezd alakot ölteni! Egyre nő, egyre magasodik. Az izmok sorra rátelepszenek a testére, miközben Szakamó, vagyis te, folyamatosan kántálsz... és látod. igen, jól látod a szerencsétlen lelkeket, amint a nekromanta mágiának engedelmeskedve besuhannak a falakon át, egyenest a démon testébe! Ekkor váratlanul felébred benned a vérbeli kalandozó, és kényszeríted magad, vagyis Szakamót, hogy a kincseire gondoljon, a vagyonára. Igen! Megpillantod a lejáratot, ami pont itt, a torony alagsorából nyílik. Micsoda felfedezés?! (Lásd lentebb!) Szakamó kacagása hirtelen eszelőssé változik, és egyszerre hallod az elmédben, és már a füleddel is! - Te átkozott, ostoba kontár! Valamit kihagytál a főzetből!!! - harsogja, és félig már anyagiasult testét egyre gyorsuló ütemben rángatja a bűbáj, a lelkedre nehezedő nyomás pedig eközben fokozatosan enyhül, aztán teljesen elenyészik. A padlóra rogysz, és tekinteted a szomszéd szobában felejtett komponensre téved. Kaján vigyor terül szét az arcodon. - Figyelj rám, te eszement, barbár! Félig sikerült életre kelnem, de a hatás még nem teljes. Az eljárást nem lehet sem folytatni, sem megismételni, ezért más utat kell választanom. Eredj, és hozd el nekem Kjotoannam plazmáját! Ezen kívül szükség lesz a yuong tűzsárkány és a cseng hósárkány 6-6 pikkelyére és egy stabil mágiakőre, megértetted? Ja, ***ld. lentebb*** majdnem kimaradt a felsorolásból! Most pedig hordd el magad, te szerencsétlen, amíg haragomban el nem taposlak! Hm... végre magadra maradtál a gondolataiddal! Nem hagyhatod, hogy Szakamó a te lelked árán térjen vissza teljes valójában az anyagi létbe. Nem akarsz te is agyatlan lidérccé változni! Tenned kell róla, hogy ezt elkerülhesd! Vagy nem teljesíted, amit kért, és a romos mágustorony közelébe se mész a jövőben, vagy pedig... Igen! De hogyan lehetne elpusztítani egy ilyen nagyhatalmú mágust? Valahogy talán a szertartásba kellene belepiszkálni. Egyszer már bejött, talán még egyszer át lehetne verni. Azzal semmire sem mégy, ha megint kihagysz valamit, talán a fizikai testet kellene végleg tönkretenni. Valamilyen mérgező anyag kellene ide, ami elég erős egy lidércmágus megöléséhez! Talán ha fél tucat teriád mérget kevernél a főzetbe, az megölné, de ha túléli, akkor is legyengíti annyira, hogy meg tudd ölni. Igen, így lesz jó - határozod el, és már a részleteken kezdesz agyalni.

*A küldetéshez 3 fekete drakpikkelyt vagy 3 zöld drakpikkelyt vagy 3 aszott drakpikkelyt kének.

Ez a 162. labirintus térképe. A bejárat innét 0 mérföldre található. Kétséggel vegyes izgalom jár át, mikor flegmán búcsút intesz a helynek. Megpróbálsz az előtted álló feladatokra koncentrálni, de a lelked háborog. Aztán erőt veszel magadon, és nagyot sóhajtva kicaplatsz a romos mágustorony ajtaján. [5 pontot használtál fel, van még ...]

*Teriád méreg nélkül nem lehet megoldani a feladatot. A labirintusba csak a következő küldetés megoldása után lehet bemenni!

be 738 bemész a 738. épületbe
Belépsz az ósdi kapun. Mindent úgy találsz, ahogyan legutóbb hagytál. Az egykori főmágus varázslótornya csendes, és elhagyatott, ám te sokkal rutinosabb vagy annál, mint hogy bedőlj a látszatnak. Szakamót kezded szólongatni, miközben az emeletre futó csigalépcsőre hágsz. Lehet, most is itt van valahol. Mesélsz arról, hogy mi mindent láttál kalandjaid során. - Áhh! Ez az! Mindent elhoztál, hűséges szolgám? - lelkendezik a főmágus-lidérc, és anyagtalan kezével legszívesebben máris felmarkolná a padlóra kipakolt holmikat. Előpakolod a hozott tárgyakat, a nekromanta pedig azonnal sürgetni kezd, hogy mielőbb fogj hozzá a munkához. Másodszorra már jóval nagyobb rutinnal fogsz neki a főzőcskének, de Szakamó, talán még izgatottabb, mint az első alkalommal. Az egykori főmágus teste már egyáltalán nem légies, és átlátszó, inkább furcsán képlékenynek látszik. Szakamó félig még lidérc ugyan, de félig már hús-vér emberré vált. A főzet lassan melegszik, és egyszer csak elérkezik a pillanat, mikor ügyesen beleöntheted a mérget. Sikerült! Sunyi pillantással méregeted a türelmetlenül toporgó szellemet. Mikor elkészül, Szakamó meg sem várja, míg kihűl, azonnal letérdel, és inni kezdi a tűzforró löttyöt. A fájdalom érzését tán már réges-rég kiölte magából, ki tudja. Csak néhány nyeletet iszik, mikor hirtelen megmerevedik, aztán eldől, és vonítani kezd, mint egy megsebzett bolhakutya. Rángatózik, és hab fröcsköl a szájából. Megszólalni nem tud, de nem is nagyon van rá ideje, mert a teriád méreg hamar bevégzi, amit az isteneknek kellett volna, sok-sok évvel ezelőtt. Magad sem hitted, hogy ilyen könnyen megy az egész, jössz rá, miközben elpakolod a stabil mágiaköved (semmi baja nem esett). Persze ha már így alakult, egyáltalán nem tiltakozol az ilyettén sorsjárás ellen. Végre koncentrálhatsz a mágustorony teljes átkutatására a lidércvarázsló kincseiért. Persze nem most rögtön, de hamarosan visszatérsz majd a mágustorony alatt húzódó katakombákat felderíteni. [223200 tapasztalati pontot kaptál. (+1% halhatatlanság.)] Kétséggel vegyes izgalom jár át, mikor flegmán búcsút intesz a helynek. Megpróbálsz az előtted álló feladatokra koncentrálni, de a lelked háborog. Aztán erőt veszel magadon, és nagyot sóhajtva kicaplatsz a romos mágustorony ajtaján. [5 pontot használtál fel, van még ...]