Minden, magára valamit adó ghallai település főterén áll egy szökőkút. Hol márványból, hol terméskőből kifaragva, ügyes gnóm mérnökök munkájaként soha nem fogy ki a víz ezekből a vízköpőkből. Az üde, friss permetű szökőkút körülötti parkok mindig tele vannak sétálókkal, szerelmes párokkal, koldusokkal vagy a
tüskés gigaférgüket sétáltató kalandozókkal.