Még a nap sugarai is kerülik azt a helyet, ahol egy ilyen robosztus, sima felületű erőd tornyosul a környező vidék fölé, lassan terjedő sötét mocsárrá változtatva a virágos mezőket - mintegy jelezve, hogy ezen a vidéken a fehér aurásoknak semmi keresnivalójuk nincs. Azoknak azonban, akiknak lelkét nem tartják vissza holmi kicsinyes gátlások, kiélvezhetik a torony által a környezetből kisajtolt hatalmat: a mások gyengeségéből származó erőt [+4 szerencse és +4 védettség]. Ezenkívül kapnak egy gyenge láthatatlanság észlelését, amely ugyan nem semlegesíti a láthatatlanok +4 védekezését, viszont legalább tudnak velük harcolni. És még ha mindez nem lenne elég, vp-jük úgy regenerálódik, mintha nekrofunon táboroztak volna, és ép-jük is maximális lesz, HA legalább egyszer harcoltak táborozásuk alatt a torony védelmében. Minderre persze nagy szükségük is van, hiszen azok, akik magukat 'jó'-nak nevezik, mindent megtesznek, hogy 'felszabadításra' hivatkozva betörjenek az épületbe és kioltsák az erőd hatalmát szimbolizáló sötét lángot [ehhez elég kiadniuk a BE parancsot, amelynek hatására automatikusan meg is próbálnak eljutni a torony közepébe]. Persze ehhez le kell győzniük minden védőt, akiket a torony ereje is segít +3 sebzéssel és támadással. Harcolni csak azokkal fognak, akikkel a merészségük alapján (VIK és menekülés%) is szembeszállnának, az erősebbek elől elbújnak (ami persze azt is jelenti, hogy nem érhetik el céljukat). Pedig Raia és Elenios különleges figyelmét vonhatja magára az, aki jeleskedik az obszidián erődök felszámolásában... Ha valaki elesik az erőd ostromakor, dem-je nem repíti távolabb egyetlen mezővel sem, de az erődöt sajnos elhagyja. [FIGYELEM! Ha semleges jellemű vagy, és táborozási szándékkal betérsz egy ilyen építménybe, az automatikusan azzal is jár, hogy az elefántcsont tornyok örök időkre ellenségként fognak kezelni.]

-

-

-