A zsákodban cipelt kacatokat egymáshoz illesztve egy kézénfekvő, de mégis korszakalkotó felszereléshez jutottál: rájöttél, hogyan kell távcsövet készíteni. Nos, a dolog nem olyan egyszerű, mint egy
csontszurony összedobása. Először is két
ormánygőte csontot simára kell csiszolnod
smirglilevéllel. A csövek két-két végébe ezután
varányszemeket illesztesz (tehát összesen négyet). Végül az egészet bevonod
grákóbőrrel, így adva tartást (és küllemet) az egésznek. A két ormánygőte csonton, a smirglilevélen, a négy varányszemen és a grákóbőrön kívül még 20 pontra van szükséged, hogy a távcsövet a KT 42 paranccsal elkészíthesd. Ez ugyan nem a legfinomabb műszer, de kezdetnek megteszi. Automatikusan használod, nem kell kézbe venni. Ha van távcsöved, jó rálátásod nyílik nemcsak azokra a mezőkre, amelyeken jársz, hanem a velük szomszédosakra is. Olyan tereptípusokon, ahol nem lehet messze ellátni (bozótos, erdő) persze nem sok hasznát veszed. Az így felfedezett dolgokat, épületeket persze még ezután közelebbről is meg kell vizsgálnod ahhoz, hogy az E.F.-ben leírást kapjál róluk. Ezen kívül nem árt, ha tudod, hogy a távcső az egyik legalapvetőbb alkotórésze a
szeksztánsnak.
