A tómély vitathatatlanul legrejtélyesebb életformái a rúnacsigák. Ezek az öklömnyi, kúp alakú házukkal a hátukon, lassan araszolgató lények a tófenéken kutatnak élelem után, fáradhatatlanul. Azért hívják őket rúnacsigáknak, mert a házuk rajzolata a mágikus varázsjelekre emlékeztet leginkább. Amúgy hihetetlenül szívósak. Képesek ellenállni a rendkívüli hidegnek éppúgy, ahogy a víz alatti hőforrások forráspont közeli hőjének. Szinte az összes tómélyi ragadozó étlapján szerepelnek, ezért nem csoda, hogy nem szaporodtak el túlzottan, sőt, csak mutatóba él belőlük egy-egy példány a tavi barlangok mélyén. Hogy miért ilyen fontos mindez? Nos, ha találsz egy rúnacsigát, és a felszínre hozod, a szabad levegőn azon nyomban elpusztul, a teste pedig menten elfolyósodik. Saját háza remek tartóul szolgál az így keletkező, igen rossz ízű, büdös, gusztustalan, ámde erősen mágikus, zselészerű anyaghoz. Ha van hozzá gyomrod (és legalább 120-as egészséged), akkor a H <rúnacsiga> paranccsal 2 TVP-nyi idő alatt legyűrheted ezt a furcsa matériát (a hasznavehetetlen csigaházat ezután eldobod). Ekkor az alábbi varázslatos hatást fogod megtapasztalni: max VP-d és max ÉP-d egyaránt 5-5 ponttal nő meg, valamint a maximális életkorod is kitolódik 1 évvel. A rúnacsigát természetesen nem adhatod át másnak. És elfogyasztása egy bizonyos fokon túl már nem jár további előnyökkel.

Nem átadható! Nem lopható!

-