GHWINKEYDI CSAHOS (951. SZÖRNY)
Az idők kezdetén, mikor még minden vad kezes bárányként megfért egymás mellett (legalábbis a ryuku mesék így tartják), ez a borjú méretű kutyaféle is csak egy volt a sok, idomításra váró szörnyeteg közül. Aztán felvirradt a nap, mikor a szigetvilág népe elsajátította a vitorlázás tudományát, hajózni, és kereskedni kezdtek, ezzel egyidejűleg pedig virágzásnak indult a kalózok dicső korszaka is. Nem tudni, miért választották pont ezt a bestiát a tengeri rablók jeles háziállatul, tán félelmetes agyarai, és mérgező, folyton habzó nyála miatt, ám az is lehet, hogy csupán közmondásos hűségét méltatták. A ghwinkeydi csahosról mindenki tudja, hogy csak a gazdájától fogad el parancsot, de azt akár a halála árán is végrehajtja. Például, ha őriznie kell valamit, inkább éhen pusztul mellette, de semmiképp el nem hagyja azt!