CSÁMPÁS PAVHALKA (935. SZÖRNY)
Képzelj el egy hétmázsás, gömbölyded sziklát, amint csendesen gubbaszt a tenger fenekén. Nem igazán ijesztő, igaz? Na, most képzeld el, hogy a közeledtedre megmozdul, és kitátja hatalmas, fogatlan száját, feléd öltögetve kétméteres, kígyószerű nyelvét, és felmereszti borotvaéles pikkelyeit... Nos, ő a pavhalka. Többnyire csak fekszik a fenéken, és lassan keresztülpumpálja magán a sós vizet, hogy kiszűrjön belőle mindent, ami emészthető. Bár ha nem háborgatják, veszélytelen, és igencsak jámbor, azért a természet őt is felszerelte jóféle védőeszközökkel. Ne csodálkozz, ha a vastag bőre a sebzésed nagyobbik részét felfogja majd, és azon se, hogy azt a pár karcolást, amit mégis ejteni tudsz rajta, pillanatok alatt begyógyítja. S hogy miért nevezik csámpásnak ezt a lusta vízibestiát? Ijesztd fel az iszapból, figyeld meg, milyen nevetségesen, bukdácsolva úszik, és máris megtudod.