RÉZFOGÚ KALMÁR (889. SZÖRNY)
Hogy miért kapta a rézfogú nevet azonnal kiderül, mihelyst rád villantja rothadó fogait ez a pikkelyes bőrű, szárazföldi óriáspolip. Talán fennáll némi távoli rokonság közte és a topránypolip néven ismert ghallai szörnyeteg között, de ez a kapcsolat egyáltalán nem bizonyított. A vadkalmár tökéletesen alkalmazkodott a dombvidék száraz éghajlatához, és a viszonylag szűkös vízkészlethez, akár napokig is képes életben maradni víz nélkül. Bőre olyan jól elrejti őt, hogy akár közvetlenül mellette táborozhatsz anélkül, hogy feltűnne. Mozdulatlanul les áldozatára, és akkor támad, amikor az teljesen gyanútlan. Bár izmos karjain ugyanúgy tapogatókorongok sorakoznak, mint a vízben élő kalmárok esetében, ezeket inkább nagyobb kövek megragadására és eldobására, no meg a kalandozók aprólékos agyoncsapkodásra használja. Nem túl merész szörnyeteg, mikor szorul a hurok, egy elegáns tintapermet-felhővel terít be, és eliszkol. Ha választani lehetne a legyőzésére legalkalmasabb fegyverek közül, akkor mindenképp a szúró javallott.