ÉLŐHOLT ŐSMÁGUS (179. SZÖRNY)
A legnagyobb hatalmú mágusok eljutnak arra a pontra, amikor megfejtik a halhatatlanság titkát: vagy legalábbis azt hiszik, hogy megfejtették. Titkos kötetekben leírt komplex rítusok útján távozni készülő lelküket örökre a roskatag testhez kötik, amelyet bizonyos időközönként, újabb rítusok által 'felújítanak'. Közülük csak nagyon kevésnek sikerül megőrizni a vitalitást, mindazt, ami valóban élővé teszik őket: a legtöbbjük üresen létező, lassan megőrülő ál-élővé, élő-holttá válik. Ezek az élőholt ősmágusok. Vannak köztük, akik újabb és újabb varázslatok feltárásán, vannak, akik más síkokbeli relikviák megszerzésén dolgoznak, mások lényeket idéznek meg más világokról, és szolgálatukba kényszerítik őket. Céljuk azonban egy: minél nagyobb hatalomra, vagyonra szert tenni, hiszen ezenkívül már minden elképzelhető és elképzelhetetlent elértek. Néha egy-egy őrült kalandozó párviadalra hívja valamelyiküket, amikor épp nem kastélyukban üldögélnek, hanem egy mocsár mélyén készülnek valamilyen sötét praktikára. Ilyenkor készületlenül lehet őket érni, talán meg is lehet sebezni: de elpusztítani? Ha valamilyen módon sikerül is túlélned az élőholt ősmágus számtalan varázslatát, és a közelébe férkőzve, átvágva magadat minden mágikus védelmen, halálosan megsebezni a végtelenül ellenálló, konzervált testet, az élőholt mágusnak még akkor is van egy-két trükk a tarsolyában, amivel elmenekülhet.