Amint utolér, nem adhatod tovább, de amíg elkerülöd,
kioszthatod annak, ki megérdemli.

Rátok zúdítom a tengerek haragját,
Atyám, a nap istenének hatalmát.
Pusztuljon minden gonosz, irgalmat itt nem osztok...

Szerették, tisztelték,
a házból mégis kitették.

Van egy olyan asszonyka, fenekében pálcika,
még furább a sapkája, meg a piros szoknyája.

Nincsen lábam, mégis járok, ide-oda szaladgálok.
Addig mélyesztem a fogam, míg csak át nem rágom magam.

Két lába van, de ezek csak akkor érintik a
földet, ha pihen.

Mindig sző-fon az árva, még sincs neki ruhája.

Ki az, aki dolgozik amikor játszik,
és játszik amikor dolgozik?

Kéz és fejsze nélkül vendégek érkeztek,
a házunkhoz mára mégis házat építettek.

Megszerezte az erdőben, hazavitte a kezében, mert
nem találta meg, minél többet kereste, annál jobban érezte.
Mikor végül megtalálta, rögvest eldobta.

Fát vágsz, kohászkodsz, lemezeket raksz fel,
de ugyan mi végre? Milyen szörnyű fegyvert hozol így létre?

Jobban szereted az életnél, jobban féled a halálnál,
a gazdag ezután vágyik, a szegénynek sok van belőle.

Vörösen megy be a vízbe, feketén jön ki belőle.

Égnek áll a gyökere, és úgy nő a földre le.

Sötét erdő alatt tiszta mező,
Tiszta mező alatt fénylő kettő,
a két fénylő alatt két szipogó,
a két szipogó alatt sok csikorgó,
sok csikorgó között egy csevegő.

Százrétegű káposzta, benne tömérdek hangya.

Lukas az alja, lukas a teteje,
lukas a közepe, mégis víz van benne.

Tető alul, tető fölül, ének szól a kettő közül.

Fekete lény, fekete lélekkel,
mágusok teremtménye kisérletezéssel.
Borzalmas, vadász vagy mágus az ebadta,
elpusztítása mindenki feladata.

Ha én megyek, ő is halad, pénz formájú nyomokat rak.

Szárnya nincs, de tolla van, szélsebesen tovasuhan.

Hordót? Vödröt? Zsákot? Vermet?
Mi egyéb az, mit üres kézzel kell megtöltened?

Kemény, mégis sokan gyúrják
nehéz, mégis sokan hordják
ritka, mégis sokan bányásszák.

Élni nem él, de van szeme, jó messzire ellátni vele.

Ha jó erősen fogod, mélyre merül, mint egy kard,
de sebet nem ejt, csak előre juttat.

Nem csicsergő - zúgó madár,
mindenféle szemétre száll, hat fekete póklábával,
királynak is fejére áll.

Nincsen keze, nincsen lába,
mégis ingecskét húz tollas hasára.

Kicsi elefántcsontomban
egy kerekded furcsa mag van:
megeheted - ha megfőzted,
fővetlenül - szárnya nőhet.

Messze földről jött egy alak,
a ruhája ezer darab,
csont a szája,hús szakálla -
Ha még mindig nem tudod,
jobb ha nem találgatod.

Amikor kell, kidobják, ha már nem kell, felkapják.

Egy szolgánk, ha megéhezik, három foggal szalmát eszik.

Ha hallgatsz rá, nevetsz, sírsz, bátorságot
kapsz, jókedvre derülsz vagy elszomorodsz.
E tanácsadó nélkül nehéz az emberi életet elképzelni!

Világra jött egy bolond, vándorol, a földet nézi,
de ha ezt a felét látja, a túlsót a fény se éri.

Mérges kígyó, mely országokat falt fel,
dühöngő tűzvihar, mely kontinenseket égetett fel,
szende bárány, mely hatalmat ígér,
kiismerhetetlen kapu, mely a vesztedbe kísér.

Ha szabadon szállhat, könnyen észreveszed,
ha egy szobába zárod, nehezen észleled.

Négy testvér - mindig egymást kergetik,
soha el nem érhetik.

Kanyargok, tekergek, házadig vezetlek.

Súlya szinte semmi, mégsem lehet messzire dobni.
Hogyha kicsit meghajtod, repül merre hajítod.

Ezt a nyakkendőt csak közvetlenül a haláluk
előtt szokták az emberek hordani.

Se keze, se lába, a kaput mégis kitárja.

Se feneke, se fedele, mégis mindig hússal tele.

Lapos, mint a levél, kerek, mint a gyűrű,
két szeme van, mégsem lát.

Van egy bíró a házunkban, girbegurba bordája van.
alighogy felakasztod, ítéletét megtudod.

Melyik állat szégyelli magát holta után?

Sosem eszik, mindig iszik, pedig nem alkoholista.
Szárnya, lába nincs, mégis eljut a csárdába.
Csak akkor iszik, ha társa van,
pedig társa nem iszik vele, sőt fájlalja a dolgot.

Kezdet nélkül nem lenne vég,
és a vég nélkül sem lenne kezdet.
Mondd hát, hogy is hívjuk e törékeny kezdetet?

Se nem főzik, se nem sütik, az asztalra
sosem teszik, mégis mindenhol ezt eszik.

Négy testvér egy ingben.

Kislegény, ki egy nyár alatt
húsz bundát is magára kap.

Nézd meg az arcomat - valaki vagyok.
Nézd meg a hátamat - senki sem vagyok.

Szélfújás, vagy gyors folyó - az ő számára csuda jó,
folyton folyvást forog forog, belsejébôl fehér potyog.

Aki készíti, nem használja, aki megveszi,
nincs rá szüksége, aki használja, sosem látja.

Van nálunk egy kicsiny kályha, bár befűtik
télbe-nyárba, mégsem melegszenek nála.

Van egy szolga - míg munkáját elvégzi,
magamagát megeszi.

Öt kamrán egy ajtó, mi az?

Néznek vele, de nem lát.
Fül kell hozzá, pedig hangja nincsen.
Orr kell hozzá, pedig szaga sincsen.

Ki az, ki minden nyelven beszél?

Minél többet leltél benne, annál könnyebb volt őkelme.

Lánc nem tartja meg, kerítés, gát nem állja útját,
egy hadsereg sem lassíthatja, fákat dönt le, ha akarja.

Ha meg akarod tartani, akkor először oda kell adni.

Ha tél, ha nyár, egy ingben jár.

Füvet eszem, fogam tompul, éleződik a homoktól.

Mindenki osztogatja, de csak kevesen fogadják el mástól.

Végy belőle! Nagyobb lesz. Tegyél hozzá! Kisebb lesz.

Négy lába van, de sosem jár. Ülnek rajta, mégsem fárad el.

Csak télen terem, mert a meleget nem szereti,
gyökerei felül vannak, ezért kénytelen lefelé nőni.

Erdőn voltam, parton leszek, vizen járok, s tűzben veszek.

Akkor kötöd meg, amikor elindulsz,
és akkor kötöd ki, amikor megállsz.

Érte találták ki a zárakat, érte találnak ki új s újabb
csapdákat, ezrek ontják érte vérüket,
Sárkányok és Királyok őrzik hegyüket.

Legyen látásod éles, reflexed fényes,
mégsem láthatod őt sose, hacsak nem tükörben.

Átok, energiajárvány, könnyen szerzett erő áran,
ismeretlen erők pokla, aki látta, örök foglya.

Ezen a nagy lapos földön a folyónak vize nincs,
a hegynek köve nincs, a városnak népe nincs.

Akármilyen apró, méznél édesebb jó.

Ahogy öregszik, egyre rövidebb,
mikor végleg letűnik, hideg és sötét lesz.

Van egy ház ajtó nélkül, ablak nélkül,
mégis sok száz gyerek lakik belül.

Akár a markodban is elfér, de képes egy országot
is bekebelezni. Ha akarod az időt méri, de nyomaid
mindig elnyeli.

Van egy lányom nekem - kinek kedve tartja,
szájon csókolhatja.

Ghallán ezt először Vlagyimir gátolta meg.
Áldott legyen a neve.

Ételt minél többet kapok, annál inkább éhes vagyok,
de ha mindent felfalok, azonnal elpusztulok.

Ghalla legszerencsétlenebb, legnyomorultabb teremtménye.

Se ecsetje, se festéke, aranyszínt ken a levélre.

Télen láthatod, de nyáron sosem, bár könnyű, mint a tollpihe,
még a legnagyobb harcos sem tudja sokáig tartani.

Apám sok-sok subát öltött, megsirattam, ha vetkőzött.

Száz bundában él az öreg, ha vetkőzik, megkönnyezed.

Erdőbe jár dühöngeni, nyugalmát csak otthon leli.

Tökéletes szaglás, tökéletes vezetés, apró fogak,
semmi szigetelés.

Feje van, de haja nincsen, szeme van, pillája nincsen,
szárnya van, de sosem repül, felhő útjába nem kerül.

Ismerek egy büszke ifjút, fésűt visel meg sarkantyút.

Bár a tehenem elpusztult, én csak püfölöm tovább.
Hű, micsoda zajt csap!

Nincs keze, nincs foga, mégis megmar ha teheti.

Lábam nincs, de járok folyton, nyelvem sincsen,
de megmondom, mikor feküdj, mikor egyél,
a munkához mikor kezdjél.

Hudun Shigil Ceram Dorash - tartja a bölcs tünde mondás.
És még annyit a rejtvényről: ha ismered, nem kell lámpás.

Számára nincsenek korlátok, bárhova eljuthat, mégis
egyhelyben marad. A megfelelő itt biztosan továbbjuthat.

Az embereknél az Istenek ajándéka, a tárgyaknál
az embereké, birtokolhatja bárki és bármi, de nem
rokon azzal, hogy okosnak lenni.

Földanyától ingyen kapod, szekér elé nem foghatod.
Messzire tud téged vinni, s nem kér tőled soha enni.

Hat lába van és két keze. Ki tudja, hogy mi a neve?

Testem nincsen, de látsz, noha napsugár nem érhet soha.

Ezt fejtse meg, aki tudja: Télen fehér, nyáron barna,
füle nagy, de farka kurta.

Ma felvidít, holnap megkínoz. A bánatot enyhíti,
ha gyász vagy szomorúság mardos.

Tíz varkaudar ereje, tíz varkaudar hossza,
egy varkaudar is felemeli, de tíz sem tudja felállítani.

Hatalmas, jellegtelen szürke arc, apró, de hosszú zöld orral.

Egynek túl sok tartani, de ha kettőnél több bírja,
Megszűnik annak lenni, ami.

Varkaudar testvéreim, esőként hulljon alá!
Fesse vörösre az alanori csatornát!

Elszáll az erdőbe, magában morogva,
szeme óriási, szárnya meg vékonyka.

Folyton fon, pedig nincs szála, nem főz, de övé a kályha,
koldul, pedig nincs hiánya.

Hosszú-hosszú ág, a tetején kád,
a kádban egy rosta, minden lyuk bedugva.

Muzsikál, ha repül, hallgat mikor elül,
aki pedig megöli, saját vérét ontja ki.

Essék eső, süssön nap, mindig ernyő alatt marad!

Világoszöld a gatya, benne szőrös uborka.

Mi illik leginkább a piros csizmához?

Kerek, mint egy alma, mély mint egy kupa,
az összes óceán vize nem lenne elég hogy megtöltse.

Parányi vagy feneketlen gyomor, sosem emészt, mégsem éhes.
Kiket felfal, törpöt, orkot, belsejében vígan élnek!

Egyvalaki megcsinálja, ezren megfogják utána,
helyéről pedig el nem kerül, egyszerre van kívül s bévül.

Rövidebb a fűszálnál, hosszabb, mint az erdő.

Van nyaka, de nincs feje. Van karja, de nincs keze.
Van dereka, de nincs lába. Van bőre,de nincs hája.

Ez a különös tárgy annál vizesebb lesz,
minél szárazabb volt előtte.

Nyelve van, de sosem beszél, lába nincs, de néha sétál.

Fáradhatatlan szolga, több tonnát visz a hátán naponta.
Egy dologra azonban rá nem veheted: hogy visszatérjen
oda hol születet.

Fából lettem én, szalmából, de egy porcikám se lángol.

Ha fiatal voltam, most már az maradtam,
ha meg öreg vagyok, öreg is maradok.

Megkötözve mindig szalad, kioldozva helyben marad.

A Nap pusztítja, az éj táplálja, minél nagyobbra hízik,
annál kevesebbet látsz.

Soha nem fekszik le, néha mégis elalszik,
és e hideg álom után felkelni soha sem tud.

Együtt járó kistestvérek, két falábon jól megférnek.

Anélkül beszél, hogy kérdeznék, pillanatok alatt válaszol,
egyforma könnyedséggel beszél mindenfajta nyelven.

Zöld mezőben tej terem, de nem kéri kutya sem.

Ilyen a fű, s a mező, hol nő, ilyen a vadtroll is,
s a szabadot jelző.

Vándorol, de lába nincs, öntöz, pedig keze sincs.

Ha megnő, levágják, hogy szép legyen.
Ha nagyon megnő, úgy hagyják, hogy szép legyen.

Van egy furcsa házikó, bolond benne ám a lakó,
szájából csak ugyanaz a szó.

Folyton a szádban forgatod, mégsem veszi be a gyomrod.

Nem most van, soha nem is volt, de a bolondok
örökké várják.

Ha itt vagy, te is az vagy. A lángok elől menekülő,
a halál előtt nyüszítő, magát idáig elverekedő...

Zsákocskákból egy sereg, minden zsákban öt gyerek.

Doboz a fa alatt, benne finom csemege,
hónapokra elrakod, még mindig finom.

Melyik az a szakma, aminek a mestere az idők
végezetéig garanciát vállal munkájára?

Drága ajándék, bár se kezdete, se vége,
a közepe meg semmi se!

Nem érez fájdalmat, szomorúságot, nem gyűlöl, nem szeret,
nem haragszik már senkire, és nem vágyik már semmire...

Föl és le megy, mégse mozdul. Mi az?

Van minálunk egy edényke, a víz nem marad meg benne.

Nincs rajtam fej, és nincsen farok, csontok nélkül
egész vagyok, húsból, vérből, bőrből lettem, néhány
perc alatt születtem.

Aki bírja, az nem törődik vele, akinek nincs,
annak nagyon hiányzik, leggyakrabban madár a jelképe.

Sötét gondolatok, sötét figurában,
majd mind tolvaj kalandorgúnyában.

Apáról fiúra száll, míg a testvérek megosztják.
Gyakran használják, de birtoklója ritkábban mint mások.

Ha az edényt szét nem vered, ami benne főtt, meg nem eszed.

Nem fénylik úgy, mint a gyertya, mégis egész világ látja.

Sötétség legyőzője, saját élete árán enged téged a mélybe.

Négy láb elöl, két láb hátul, naphosszat dolgozik, hogy
az éhezőt megetesse.

Könnyedén lenyelheted, de oly könnyen nyel el ő is téged.

Nem beteg, de több kötése van minden betegnél,
nincs elméje, de félelmetesebb minden harcos népnél.

Nem képes repülni, mégis, bármerre mész vele, nem
hagy egy szemernyi nyomot se.

A névnek ugyan nagy hatalma van, de csak egyetlen
dolog fölött bírsz olyan hatalommal, hogy azonnal megtöröd,
amint megnevezed. Mi ez a dolog?

Mikor születik, berakod nedvesen, s kiveszed szárazon.
Mikor megölöd, hiába vágod késsel, vér nem fakad.

Fényt ad, amikor minden sötét, irányt ad, amikor nincs
semmi egyéb. Parányibb a gombostűfejnél, hatalmasabb
minden kontinensnél.

Mit kell HOZZÁTENNI egy húsz kiló súlyú, esővízzel
teli hordóhoz, hogy 15 kiló legyen?

Szenvedély fut mindenkit,aki csinálja, bosszúság, aki elveszti.
És ha valaki megnyeri, már nincs többé.

Város, melyben az uralkodót seregnyi alattvaló szolgálja ki,
mégsincsenek benne házak, és egy ló el tudja pusztítani.

Háta van, de melle nincs, lába van, de keze nincs.

Hét parancsnok mögött szolga, hűség, kényszer toborzója,
szűken méri mondandóját, néha elhallgatja titkát, álmod
szárnyra kaphat nála, Fizetséged örök hála.

Áthatol a legjobb páncélon, és elbánik a legjobb karddal, mégis
minden hatalma ellenére, nem bír egy egyszerű doronggal.

Soha abba nem hagyod, magad mégsem fárasztod.

Ez a dolog önmagában jelenti, hogy elbántál
akár a leghatalmasabb ellenfeleddel is.

Ereje hatalmas, hajókat tör össze, háztetőket zúz be,
mégis fél a naptól.

Hat láb, két fej, két kéz, és egy hosszú orr.
Mégis, amikor megy valahová, csak négy lábát használja.

Nyelve nincs, de mindenről szól.

Ajtótól ajtóig megy, de a házba sosem lép be.

Feje fenn a hegyekben, farka lenn a tengerben.

Ott kezdődik, ahol a háború véget ér, és ott végződik,
ahol a háború elkezdődik.

Sötét erők, Hatalom! Ezt nem engedhetjük! Remélem
szembeszálltok azzal, aki elpusztította a természetet,
és Nekem fogtok segíteni.

Vásárban nem veszed, szirupba nem teszed,
még sincsen édesebb.

Négy nővérem van otthon, egymást bámulják folyton.

Kicsike, cifrácska, a világot bejárja.

Északra mész, Mórra találsz, Odébb Namídból jön fohász
fehér csontkéz hever mélyén, gondolkodj e válasz tétjén
e vidéken nem látsz vizet, rossz válaszért Halál fizet.

Mi az, ami szekérrel jár, nincs rá szüksége a szekérnek,
de mégis képtelen nélküle mozogni?

Hol fogta meg Ádám az első kanalat?

Csillogó gömb, mely úszik a vízen, pehelykönnyű,
de még egy óriás se tudja felemelni.

Titkos kincset őriz néha, nyársal, robban, ez nem tréfa.
Másszor vadnak állja útját, nem ereszti soha foglyát.
Beleesni nem nagy érdem, mi az, minek nevét kérdem?

Folyton sző-fon az árva, még sincs neki ruhája.

Aki birtokolja, gyenge, de nagyon erős, használhatja rosszra
és jóra, szépre és gonoszra, de az ár a saját életenergiája.

Bárhol találkozol vele, városban vagy a mezőn, látod, hogy
esik, mégsem tudsz rajta segíteni. Márpedig ő képtelen felkelni.

Nyelve van, de mégse nyal: hangja van, de magától sose szól.

Rengeteg bort megittam, részeg még sosem voltam.
Ki s mi vagyok, ha megmondod, megáztatom a bajuszod!

Nélkülük nincs napfelkelte, nincs paradicsom szigete.
Nélkülük nincsen festmény, nincs szivárvány s természet.
Kinek elveszett szeme világa, mindent odaadna, hogy újra lássa.

Állnia kell, míg mások ülnek, négy lába van, mégsem tud elfutni.

Soha nem kérdez, de rengeteg választ vár, Csak akkor üss
vele, ha fel vagy rá készülve, ami a túloldalon vár.

Engem bottal vernek, kővel összetörnek, Tűzzel is gyötörnek,
összevágnak vassal, Szétmorzsolnak foggal, annyira szeretnek.

Minél többet veszel el belőle, annál nagyobb lesz.

Csillogó, hatalmas mező, melyen nincsenek utak
és nem maradnak nyomok.

Ha a gazda útnak indul, a háza is véle mozdul.

A tetôn egy emberke áll nincs dohánya mégis pipál.

Estefelé földre ül egész éjjel ott csücsül nap keltével elrepül.

Falon van egy kis házikó, bolond benne ám a lakó,
szájából egyforma a szó.

A tetőn egy emberke áll, nincs dohánya, mégis pipál.

Vérét hullatja, mert nem tudja, mi mindenre jó orrcsontja.

Amikor megveszed, fekete. Amikor használod, vörös.
Amikor eldobod, szürke.

Erdőben van a házuk, mindig sok a munkájuk,
noha neked támadnak, édessel vigasztalnak.

Se vére, se csontja, a házát mindig magával hordja,
mégis mindig úton van.

Ha feldobják zöld ha leesik piros. Mi az?

Az egyetlen vendég, ki bármikor jön, fogadni kell.
Mit ő elvesz, soha vissza nem nyered. Egyszer
mindenkihez ellátogat, de kétszer nem kopogtat senkinél.

Különös földlakás, nyomorúságos és hideg, mégis,
aki itt lakik, sosem panaszkodik.

Ingyen van a lámpa,egész világ látja.

Szárnyak nélkül repül csőr nélkül szúr szemek nélküli hegyes
fej röptében megöl egy madarat.

Csendben követ engem, futva, ha én futok, mászva, ha én
mászok, csak éjjel tűnik el, de meglásd, visszatér a kelő nappal.

Öt testvér egy hüvelyben...

A királylány fürdőn volt, ezer gyöngyöt széjjelszórt.
A Hold látta, otthagyta, a Nap eljött, felkapta.

Csak becsukott szemmel láthatjuk, mi az?

Fenn is van, lenn is van,
Kinn is van, benn is van,
Néma is, zenél is,
Lágy is és kemény is,
Fehér is, szürke is,
Lomha is, fürge is