Léghajóállomás (Alanor) (817. épület)

Épület koordinátája: [186,59]

*Az épületbe bejutás feltétele: minimum 65. tapasztalati szint.

be 817 bemész a 817. épületbe
Bekopogtatsz, és udvariasan megvárod, míg felhangzik a bebocsátást engedélyező kiáltás odabentről. Az expedícióra gondolsz, miközben benyitsz, és arra, hogy vajon miféle csodás kalandokban lesz majd részed a távoli vadonban... Az "állomás" mindössze egyetlen kicsinyke helyiség. Az már az első pillanatban jól látható, hogy lakik itt valaki. Nyilván az a gnóm, aki az ajtóval szemközt egy asztal mögött gubbaszt, fel sem nézve a papírjaiból. Erről árulkodik a gnóm méretű ágy, és a hasonló léptékű, többi berendezési tárgy is ezt erősíti meg. Van időd nézelődni, mert az itt lakó idős, tudós-forma apó sokáig nem törődik veled. - Mindjárt, mindjárt. Egy pillanat... - mondja, és szorgosan tovább körmöl valamit. Sebesen cikázik a lúdtoll a kezében, és a csendben csak a papír sercegése hallatszik. Türelmesen várakozol, mígnem a gnóm végre felnéz, és rád pislog. - Áá, egy újabb kalandozó! Samael megmondta, hogy lesz majd jelentkező bőven, és lám, igaza lett! Engem Treintogliondinak hívnak, bár ez csak az egyik középső nevem, a többit hagyjuk, úgyse tudnád megjegyezni. Örvendek a szerencsének! Térjünk egyből a lényegre! Máris mondom, hogy miben tudsz segíteni. Mint láthattad, a léghajó még messze nincsen kész, és nélküle nem jutunk el a vadonba. A kincstári dotáció sajnos csak a minimális költségekre elegendő, és amit kapok, annak java részét elviszi ennek a területnek bérleti díja... Szóval az első, és legfontosabb feladat rendesen felkészíteni a hajót az expedícióra - mondja a gnóm, és a jegyzeteit lapozgatja. A ballon alapanyaga például még egyáltalán nincs meg. Ehhez kellene 10 bahrot bőr, a légelementál börtönéhez pedig 4 hentelő bőr kell, azok megragasztásukhoz pedig 8 csepp kátrány. Hm. Ugye mondanom sem kell, hogy milyen nehéz manapság kátrányt szerezni? Lássuk csak, lássuk csak... Igen! Kell még 10 szuperkötél, 5 vaspánt és egy hajóláda is.
Még a lélegzeted is eláll ekkora pofátlanság hallatán, de aztán, nagy nehezen szóhoz jutsz te is.
- No és ha ezeket a dolgokat mind elhozom, akkor biztosan részt vehetek az első expedícióban? A gnóm elvigyorodik. - A legénységet nem én jelölöm ki, hanem Samael herceg válogatja majd össze. Azt azonban megígérhetem, hogy a hajóépítésben tevékenyen segíthetsz majd, hisz minden szorgos kézre szükség van, és persze azt is megígérem, hogy a neved bekerül a "Vadon Hősei" című értekezésem legutolsó oldalára, a "Támogatóink" című fejezetbe. Ugye milyen nagy dolog ez? Csak siess, szedd össze a hiányzó dolgokat, és akkor nekifoghatunk végre a ballonépítésnek! Végiggondolod, hogy most pontosan mit is kéne tenned, aztán elköszönsz. Vajon miért érzed úgy, hogy a sorsod ismét fontos fordulópontjához érkezett?

be 817 bemész a 817. épületbe
Bekopogtatsz, és udvariasan megvárod, míg felhangzik a bebocsátást engedélyező kiáltás odabentről. Az expedícióra gondolsz, miközben benyitsz, és arra, hogy vajon miféle csodás kalandokban lesz majd részed a távoli vadonban... Odabent a kis bódéban a megszokott kép fogad. Egy asztal, egy szék, egy ágy, és a falon néhány polc, telis-tele könyvekkel és tekercsekkel, az asztalon pedig rajzok, vázlatok és jegyzetek kiterítve. Mikor mindent megbeszéltek az eddigiekről, Treintogliondi csóválgatni kezdi a fejét. Kétszer is rákérdezel, mire kiböki, hogy mi baja. - Az expedíció még nem kész az indulásra. Maradt még neked szánt feladat, de testhezálló, ne félj, és megfelelően nehéz lesz a kihívás, hogy ne érezd lealacsonyítónak. Szóval arra gondoltam... - kezd bele, te pedig, mit lehet mást tenni, végighallgatod. [38725 tapasztalati pontot kaptál.] Treintogliondi hosszasan ecseteli, hogy mit vár tőled. Legelőször a léghajó felépítményének befejezésében kell segédkezned. Előre bocsátja, hogy nagyon nehéz, és kimerítő feladat lesz, ezért arra kér, hogy akkor gyere vissza, ha jól kipihented magad, és megfelelően felkészültél az egész napos munkára. Figyelmeztet, hogy a sikerhez a hajóépítésben szerzett minden tudásodra szükség lesz! [A küldetés teljesítéséhez add ki a KLD 49 parancsot ugyanezen a helyen.] Végiggondolod, hogy most pontosan mit is kéne tenned, aztán elköszönsz. Vajon miért érzed úgy, hogy a sorsod ismét fontos fordulópontjához érkezett? [5 pontot használtál fel, van még ...]

kld 49 küldetés végrehajtása 49
A léghajó mellé egy nagy halom alkatrészt pakolt már ki a gnóm, mire megérkezel. Itt vannak azok a tárgyak is, amiket te hoztál, de sok egyéb dolog is akad itt. Egy részüket fel sem ismered. Nekivetkőzöl és előkészülsz. Ez most komoly meló lesz! A gnóm először elmagyarázza, hogy mit kell tenned, és egy sok-sok papírdarabból álló jegyzetköteget nyom a kezedbe. Az ábrákkal, nyilakkal tele rótt lapok sorszámozva vannak, és részletes magyarázattal is ellátta őket munkaadód. Mikor tettetett lelkesedéssel nekilátsz a feladatoknak, Treintogliondi csak egy ideig figyeli, hogy mit ügyködsz, aztán valami mondvacsinált indokkal magadra hagy. A fedélzetet fejezed be először. Szerencsére találsz mindenféle szerszámot, amire csak szükséged van, és rengeteg alapanyag áll a rendelkezésedre. A padlózat lefektetése csak a kezdet, ehhez egy közepesen ügyes ács is elegendő lett volna. Most, ha hagyományos vitorlást építenél, az árbócrúd behelyezése és rögzítése következne, de a következő papíroson nem ez áll. Helyette egy igen bonyolult kötélrendszert kell megalkotnod a szuperkötelek felhasználásával. A magyarázatnak és a rengeteg kisegítő ábrának is jó hasznát látod, mert a szövevényes, pókhálóra emlékeztető tákolmányt csak egészen sok piszmogás árán vagy képes összeállítani. A harmadik lap tetején ez áll: "A ballon". Hm. Előszeded a bahrot bőröket, és egy ollóval szépen méretre szabod őket. Még hogy hajózás, mi? Egy szabómesternek is dicsőségére válnék, amit most művelsz! Csak nehogy erre vetődjenek az ismerőseid, mert ha meglátnak ollóval és varrótűvel a kezedben itt ténykedni, egymás hasát fogják majd a röhögéstől! Épp elég ez a rengeteg bámészkodó városi pupák itt, akik szájtátva nézik, hogy miben mesterkedsz. A nap már delelőre áll, mire a ballont sikerül összevarrnod. Bár azt még nem tudod, hogyan lesz ebből a löttyedt bőrzsákból egy levegővel felfútt ballon, de azért elhelyezed a hatalmas tömlőt a kötélhálóban. Negyedik lap: "Az elementál börtöne". Nocsak! Ez igen érdekes. Előkészíted a hentelő bőröket, és a kátrány segítségével egymáshoz ragasztod őket. Nem látod át pontosan, hogy mire jó ez az egész, pláne, hogy nem vagy róla meggyőződve, hogy miféle haszonnal is jár egy légelementál bebörtönzése, hisz az elemi lények csak igen rövid ideig maradnak ezen a síkon. No de mindegy, nem feladatod a terv bírálása. Épp amikor végzel, megérkezik a gnóm, és megszemléli a művedet. Nagyon elégedett veled. Közli, hogy a többivel már ő is boldogul, és azt is, hogy igazán rád férne egy jó alapos tisztálkodás. Még hogy! Kedved lenne jól képen tenyerelni, de olyan fáradt vagy, hogy nem teszed, ehelyett inkább összeszeded a cuccaidat. Felnézel az égboltra, és megállapítod, hogy szinte az egész nap eltelt a piszmogással. (Önanalízis: +12% hajózás.) [400 pontot használtál fel, van még ...]

*56-os hajózás kevés, 60 elég, pontosabb adat nem ismert. Kudarc esetén 200 TVP elköltése után otthagyja a karakter a léghajóállomást.

be 817 bemész a 817. épületbe
Bekopogtatsz, és udvariasan megvárod, míg felhangzik a bebocsátást engedélyező kiáltás odabentről. Az expedícióra gondolsz, miközben benyitsz, és arra, hogy vajon miféle csodás kalandokban lesz majd részed a távoli vadonban... Odabent a kis bódéban a megszokott kép fogad. Egy asztal, egy szék, egy ágy, és a falon néhány polc, telis-tele könyvekkel és tekercsekkel, az asztalon pedig rajzok, vázlatok és jegyzetek kiterítve. Mikor mindent megbeszéltek az eddigiekről, Treintogliondi csóválgatni kezdi a fejét. Kétszer is rákérdezel, mire kiböki, hogy mi baja. - Az expedíció még nem kész az indulásra. Maradt még neked szánt feladat, de testhezálló, ne félj, és megfelelően nehéz lesz a kihívás, hogy ne érezd lealacsonyítónak. Szóval arra gondoltam... - kezd bele, te pedig, mit lehet mást tenni, végighallgatod. [104079 tapasztalati pontot kaptál.] A hajó készen áll az indulásra, már csak levegőbe kellene emelni, és gondoskodni a mozgatásáról. Mondtam neked, hogy egy elementált kell bebörtönöznünk a hentelőbőr zsákba, ő fogja majd mindezt elvégezni a parancsomra. Sajnos a közismert légelementál idézése varázslat hatalma ehhez a feladathoz nem elegendő, a velük folytatott kísérleteim nem is jártak sikerrel - mondja a feltaláló, és biztosítod róla, hogy te magad is erre a következtetésre jutottál. - Sokáig kutattam a tökéletes megoldás után, mígnem megtaláltam azt. Helyesebben nem is én találtam meg, hanem királyunk bajnoka, Tráki Vlagyimir, aki beszámolt nekem egy kalandjáról... Megkérdeztem Daider Otemosh magisztert is, Urunk főkönyvtárnokát, és ő is azon a véleményen van, hogy a tervem működhet akár nagyban is. - Úgy érted, hogy még ki sem próbáltad ezt a szerkezetet? Ezért dolgoztam ennyit? Ezért adtam azt a rengeteg komponenst, ezért adtam a pénzemet? Én most téged... - indulsz meg a tudós felé ökölbe szorított kezekkel. - De, de, de! Már hogyne próbáltam volna ki?! A makett- kísérletek mind sikerültek! - mondja a gnóm, egészen a sarokba behúzódva előled. Nem akarsz hinni a fülednek. - Makett-kísérleteeek?! Én most megöllek! - üvöltöd vérben forgó szemekkel. - Jaj, ne! Mindent kiszámoltam, ne bánts! Csak az elementállal van a baj, nem a léghajóval! Túl hamar elhagyja a megidézőjét. De van megoldás! Vlagyimir elmesélte nekem hogy a Thargodanok könyvtárában rengeteg fura varázstekercs van felhalmozva. Ott biztosan van nagyobb légelementál idézése tekercs is. Hozd el azt, és a probléma egy csapásra megoldódik. Rögtön felcsillan a szemed, amint a gnóm kimondja ezeket a szavakat. - Na, ez már jobban hangzik! Egyelőre megkímélem az életed! [A küldetés teljesítéséhez add ki a KLD 50 parancsot a Thargodan könyvtárnál.] Végiggondolod, hogy most pontosan mit is kéne tenned, aztán elköszönsz. Vajon miért érzed úgy, hogy a sorsod ismét fontos fordulópontjához érkezett? [5 pontot használtál fel, van még ...]

kld 50 küldetés végrehajtása 50
Bízva tökéletes álcádban, besétálsz a Thargodan könyvtár központi termébe. Megszólítod az első szembe jövő ősöreg Thargodan mágust, és röviden elmondod neki, mit szeretnél. - Nagyobb légelementál idézése varázslat? Természetesen van a könyvtárunkban ilyen tekercs, de minek az neked? Az éjfattyak elleni harcban tökéletesen használhatatlan - hüledezik, de te csak erősködsz, hogy neked márpedig pontosan ez a tekercs kell. A szörnymágus ábrázatán ekkor ravasz, gonosz vigyor terül szét. - Tudod mit? Ha elviszed ezt az érmét egy bizonyos helyre, akkor megkapod a tekercset. Rendben van? Megegyeztünk? - kérdi, és a mancsodba ejt egy különös Thargodan varázsjelekkel telerótt fémérmét. Sosem láttál még ilyet. Mit mondhatnál? Beleegyezel az alkuba. Amint az igent kimondod, az érme felizzik, és légiessé változik. Mintha nem is lenne a mancsodban, csak a halvány körvonala látszódik, még a súlyát sem érzed. Megpróbálod eldobni, de nem tudod. Ügyes trükk... - Az alku megpecsételődött, te ostoba, senki! - vált hangnemet a mágus. Most elmégy a zsarnokúr trónustornyához, és a trónja mellé helyezed a tőlem kapott érmét, de figyelmeztetlek, meg ne próbálj átverni! A kötés erős, és kikezdhetetlen. A toronyról szerencsére részletes térképet tudok adni, jópár Thargodan kém pusztult ott, mire fel tudtuk deríteni a helyet, szóval te sem számíthatsz semmi jóra. De ne csüggedj, gondolj a tekercsre, és a kincsekre! Amit a toronyban találsz, mind a tiéd lehet, kivéve a trónus mögötti láda tartalmát. Arra igényt tartok - mondja, és a hangos kacajára minden szörnyeteg felfigyel idebenn. Egy idő után az összes ősmágus együtt kacag... rajtad. [A kapott érmét a karakterlapodon nem jelöljük.]

Ez a 217. labirintus térképe. A bejárat innen keletre 225, északra 102 mérföldre található. [40 pontot használtál fel, van még ...]

be 817 bemész a 817. épületbe
Bekopogtatsz, és udvariasan megvárod, míg felhangzik a bebocsátást engedélyező kiáltás odabentről. Az expedícióra gondolsz, miközben benyitsz, és arra, hogy vajon miféle csodás kalandokban lesz majd részed a távoli vadonban... Odabent a kis bódéban a megszokott kép fogad. Egy asztal, egy szék, egy ágy, és a falon néhány polc, telis-tele könyvekkel és tekercsekkel, az asztalon pedig rajzok, vázlatok és jegyzetek kiterítve. Mikor mindent megbeszéltek az eddigiekről, Treintogliondi csóválgatni kezdi a fejét. Kétszer is rákérdezel, mire kiböki, hogy mi baja.
- Az expedíció még nem kész az indulásra. Maradt még neked szánt feladat, de testhezálló, ne félj, és megfelelően nehéz lesz a kihívás, hogy ne érezd lealacsonyítónak. Szóval arra gondoltam... - kezd bele, te pedig, mit lehet mást tenni, végighallgatod.[210087 tapasztalati pontot kaptál.] - Remek! Remek! - lelkendezik Treintogliondi. Bevallom, nem hittem, hogy sikerrel jársz majd, de azért persze nagyon örülök. A tekercs segítségével nem közönséges légelementált, hanem egy igazi őselementált lehet megidézni, és szolgálatunkba állítani. Mikor ezt elmeséli, kicsit már bánod, hogy átadtad neki a tekercset, talán meg is tarthattad volna, de aztán elhessegeted a gondolatot. A Vadon titkai száz elementállal felérnek, és egyébként is, ahol egy ilyen tekercs volt, ott lehet találni még másikat is. A gnóm közben folytatja a lelkendezést. - Máris elszaladok a magiszter úrért a jó hírrel. Gyere vissza majd, mert szükség lesz a segítségedre. Meg kell idézni az őselementált. [A küldetés teljesítéséhez add ki a KLD 51 parancsot ugyanezen a helyen.] Végiggondolod, hogy most pontosan mit is kéne tenned, aztán elköszönsz. Vajon miért érzed úgy, hogy a sorsod ismét fontos fordulópontjához érkezett? [5 pontot használtál fel, van még ...]

kld 51 küldetés végrehajtása 51
Egy ideig még várakozol a léghajóállomás ajtajában, ugyanis a gnóm még nem tért vissza a palotából. Ki tudja, merre bóklászhat. Aztán egyszer csak meglátod jellegzetes, kurtalábú alakját közeledni, egy hórihorgas, ámde görnyedt hátú férfi társaságában. Biztosan ő lesz a Király egyik magisztere, a főkönyvtárnok. A következő negyed óra a készülődéssel telik. A magiszter fogja idézni az őselementált, neked pedig az lesz a dolgod, hogy befogd a hentelőbőr zsákba. Mikor minden készen áll, a főmágus mormolni kezdi a tekercsre írt rúnákat. Hamarosan összesűrűsödik a levegő, és olyan érzésed lesz, mintha a környék összes szelét és viharát egyetlen gombócba rántaná össze a varázslat ereje. Már lassan fuldokolni kezdesz a légszomjtól, mikor a valóság meghasad, és egy hatalmas, örvénylő tölcsér jelenik meg előtted, ami magába szippantja a földről a port. Alig látsz valamit. - Gyorsan, a zsákot! - üvölti a főmágus, de elkésel. A lény kiszabadul a varázsló irányításából, és egyenesen rád támad. Meg kell küzdened vele. (ld. enc.)

*Ellenfeled egy léglementál herceg.

Az első sikertelen kísérlet után a mágus kicsit megdorgál, de azért kicsit más szemmel néz is rád. Nem hiába, épp most győztél le egy légelementál herceget, ami nem kis dolog! - Jól van, próbáljuk meg még egyszer, de most már jobban figyelj, légy szíves! Nem szeretnék megint ilyen mennyiségű varázsenergiát hiába elpocsékolni. A főmágus ismét belekezd a varázslat megidézésébe, és hasonló módon érkezik meg az ős légelementál, mint az imént. Most azonban résen vagy, és ügyesen ráhajítod a zsákot. A fura, zselés bevonatú, bűzös éjfatty-bőr remekül ellenáll az őselem erőfeszítéseinek. Az képtelen belőle szabadulni. Otemosh magiszter elhelyezi a varázspecsétet a zsák száján, és a börtön örökre bezárul. Hogy ebből aztán hogyan lesz léghajót mozgató erőforrás, azt már nem várod be. Majd a magiszter úr és Treintogliondi megoldják, ahogy akarják ezt a kérdést. [80 pontot használtál fel, van még...]

be 817 bemész a 817. épületbe
Bekopogtatsz, és udvariasan megvárod, míg felhangzik a bebocsátást engedélyező kiáltás odabentről. Az expedícióra gondolsz, miközben benyitsz, és arra, hogy vajon miféle csodás kalandokban lesz majd részed a távoli vadonban... Odabent a kis bódéban a megszokott kép fogad. Egy asztal, egy szék, egy ágy, és a falon néhány polc, telis-tele könyvekkel és tekercsekkel, az asztalon pedig rajzok, vázlatok és jegyzetek kiterítve. Mikor mindent megbeszéltek az eddigiekről, Treintogliondi csóválgatni kezdi a fejét. Kétszer is rákérdezel, mire kiböki, hogy mi baja.
- Az expedíció még nem kész az indulásra. Maradt még neked szánt feladat, de testhezálló, ne félj, és megfelelően nehéz lesz a kihívás, hogy ne érezd lealacsonyítónak. Szóval arra gondoltam... - kezd bele, te pedig, mit lehet mást tenni, végighallgatod. [52521 tapasztalati pontot kaptál.] - Örülök, hogy megismerhetlek. Öreg barátom már sokat mesélt rólad - szólal meg egy fiatal férfi, akire eddig oda sem figyeltél. Ismerősnek tűnik, nyilván ő Samael herceg, VI. Borax fia - nyugtázod magadban. Mondd csak, tényleg felkészültél arra, hogy a nyugati Vadonba gyere velem? Képes leszel túlélni ott? Megbirkózni az ottani kihívásokkal?
- Minden bizonnyal, felség. Számtalan csatát megvívtam már, olyan lényekkel ütköztem meg, amelyeket egyszerű szavakkal talán leírni sem tudok. Láthatod, itt vagyok, épen, egyben, egészségesen. Nincs olyan szörnyeteg a világon, ami kifoghatna rajtam! - bizonygatod, és közben enyhén kidülleszted a melled.
- Nos, én ezt készséggel elhiszem, de meg kell, értened engem is. Ez a hajó elég kicsi, így csakis a legjobbakat vihetem magammal. Be kell tehát bizonyítanod, hogy te is egyike vagy a legjobbaknak. Hajlandó vagy erre? - szegezi neked a kérdést.
- Természetesen, hercegem, csak mondd meg, hogy mit tegyek, és én megcselekszem azt! - A trónörökös elgondolkodik.
- Úgy hallottam, néhányan közületek már jártak a ryuku császár városában. Állítólag igen nehéz az oda való bejutás, csak az igazán érdemeseknek van rá módjuk. Nos, atyai barátomtól, Tráki Vlagyimirtől, tán számodra is ismerősen cseng e hős neve, hallottam néhány ryuku harcművészről, akik az ottani aréna bajnoki címét már évek óta birtokolják. Győzd le őket, ez lesz a megfelelő bizonyság a számomra! Ezt a térképet Vlagyimirtől kaptam, és most továbbadom neked. Ha épségben visszatérsz, a térképet majd kérem vissza. Mielőtt útnak indulnál, van még valami. Arra kérlek, hogy ne végezz a bajnokokkal, kíméld meg az életüket, hogy másokat is próbára tehessek így.
- Úgy lesz, felség - egyezel bele. Végiggondolod a lehetőségeket, és elhatározod, hogy valahogyan álcázni fogod magad. Nem lenne szerencsés, ha köröznének a Császárvárosban, márpedig ha életben kell hagynod a szamurájokat, óhatatlan, hogy emlékezzenek rád. A legjobb talán egy Kyeli maszkja lenne, amit mindvégig az arcodon hagynál. Úgy biztosan nem ismernek fel.

Ez a 218. labirintus térképe. A bejárat innét keletre 915, délre 21 mérföldre található. Végiggondolod, hogy most pontosan mit is kéne tenned, aztán elköszönsz. Vajon miért érzed úgy, hogy a sorsod ismét fontos fordulópontjához érkezett? [5 pontot használtál fel, van még ...]

be 817 bemész a 817. épületbe
Bekopogtatsz, és udvariasan megvárod, míg felhangzik a bebocsátást engedélyező kiáltás odabentről. Az expedícióra gondolsz, miközben benyitsz, és arra, hogy vajon miféle csodás kalandokban lesz majd részed a távoli vadonban... Odabent a kis bódéban a megszokott kép fogad. Egy asztal, egy szék, egy ágy, és a falon néhány polc, telis-tele könyvekkel és tekercsekkel, az asztalon pedig rajzok, vázlatok és jegyzetek kiterítve. Mikor mindent megbeszéltek az eddigiekről, Treintogliondi csóválgatni kezdi a fejét. Kétszer is rákérdezel, mire kiböki, hogy mi baja.
- Az expedíció még nem kész az indulásra. Maradt még neked szánt feladat, de testhezálló, ne félj, és megfelelően nehéz lesz a kihívás, hogy ne érezd lealacsonyítónak. Szóval arra gondoltam... - kezd bele, te pedig, mit lehet mást tenni, végighallgatod. [210087 tapasztalati pontot kaptál.] Samael türelmetlenül várt már téged. Amint belépsz az állomásra, eléd siet.
- Na végre, hogy megjöttél! A jelentkezők sorra elbuktak a próbán, csak néhány tényleg kiváló harcosnak sikerült teljesíteni. Már-már azt hittem, hogy túl nehéz a küldetés, amit kiagyaltam, de látom, hogy jó híreid vannak. Elhoztad a medalionokat?
- Igen, felség, elhoztam őket - mondod, és átadod az öt medált a térképpel együtt.
- Nagyszerű! Akkor tehát veled lesz teljes a csapat. Mihamarabb indulnunk kellene. Otemosh magiszter úr arra kér általam, hogy az indulásig szerezz be 10 manakristályt, és hozd őket magaddal. Szükség lesz a beléjük zárt varázserőre a térkapu megépítésénél. Igen, barátom, jól hallottad! Arra készülj, hogy elutazunk! Kitűzzük a Királyság lobogóját a vadonban, és azonmód meg is nyitjuk a két terület közti átjárót. Ahogy hallgatod a herceget, óhatatlanul rád is átragad a lelkesedése. Egy idő után azért a józanész, mint mindig, most is előtérbe kerül.
- Ez az utazás, mondd csak felség, mégis mennyi ideig fog tartani?
- Nos, fogalmam sincs. Próbaképp a Csatornáig a minap már elrepültünk Treintogliondi barátommal, és onnan két óra alatt megfordultunk. Szerintem jó széllel akár egyetlen nap alatt is elérhetjük a távoli vadont. Mindenesetre azért kipihenten gyere! [A küldetés teljesítéséhez add ki a KLD 52 parancsot ugyanezen a helyen.] Végiggondolod, hogy most pontosan mit is kéne tenned, aztán elköszönsz. Vajon miért érzed úgy, hogy a sorsod ismét fontos fordulópontjához érkezett? [5 pontot használtál fel, van még ...]

kld 52 küldetés végrehajtása 52
A csapat már összegyűlt a léghajó körül, már csak téged vártak. Itt van Samael herceg, a gnóm, Otemosh magiszter úr, és vele egy ismeretlen, ifjú varázslómester, no meg három kalandozó. Mintha már láttad volna őket korábban, de most hirtelen nem tudod felidézni a nevüket. A főmágus átveszi a manakristályokat, majd mindenki elfoglalja helyét a léghajón. Érdekes, hogy amíg fel nem szálltál rá, sokkal nagyobbnak tűnt. Így, hogy mindenkinek helyet kellett rajta szorítani, mintha kissé összement volna. Pedig a holmid javarészét nem is hozhattad magaddal. Amint elhelyezkedtek, a két mágus egyből kijelenti, hogy nekik pihenniük kell, és máris elvackolták magukat a fedélközi kabinokban. Az indulás pillanatát természetesen mindannyian igyekeztetek titokban tartani, de kevés sikerrel. Elég nagy tömeg gyűlt össze a búcsúztatásotokra. Nagy üdvrivalgás kíséri, ahogy felhúzzátok a horgonyt, és a foglyul ejtett légelementál nekifeszül börtönének, a léghajó pedig lassan emelkedni kezd. Érdekes érzés kerít hatalmába, ahogy lassan imbolyogva felemelkedik veled a hajótest. A felettetek duzzadó ballon mindig arra mozdul, amerre a gnóm tekeri a kormányt, akárcsak egy hatalmas vitorla feszül bele a szélbe. Valami fura módszerrel az őselementál irányítja a levegő mozgását, és talán az ő ereje tartja lebegésben a szerkezetet is. Nem érted, de nem is érdekes. Mire felocsúdsz a mélázásodból, a tömeg hangyányi, tarka sokadalommá zsugorodik alattad, és a léghajó nagy bőszen meglódul Nyugat felé, a Csatorna irányába. Samael lép melléd, te meg megragadod az alkalmat, hogy beszélgess vele kicsit. - Mondd csak, felség, hogyan fogunk átkelni az energiafüggönyön? Tudtommal afelett még repülve sem lehet átjutni. - Atyám engedélyezte az expedíciót. Áthaladtunkig az őrmágusok megszüntetik majd az energiafalat. Én a Mir hegység miatt jobban aggódom. Remélem, hoztál magaddal valami meleg ruhát. Olyan magasan leszünk majd, hogy a ballon már tán a csillagoknak fog ütközni. Az a hegy állítólag az égig ér! Te kalandozó vagy, a keményebb fajtából. Láttál már sok mindent, és sok kalandot átéltél. Miért vállaltad ezt az újabb kihívást? Birtokot akarsz, vagy címet? Esetleg aranyat? Figyelmeztetlek, hogy a Kincstár szinte kong az ürességtől... Semmit sem tudok ígérni a segítségedért, csak a puszta dicsőséget. - Ugyan, felség! Minket, kalandozókat nem érdekel a cím, vagy a hírnév. Nekünk csak a kihívás számít. Elsőként akarok átkelni a Vadonba, hogy újabb ellenfeleket találjak, újabb legyőzhetetlennek látszó akadályokat, és új veszélyt, új izgalmat. Ez érdekel, semmi más. Ezt pedig nem lehet szimpla aranypénzért megvenni. Áthajolsz a mellvéden, és letekintesz a sok száz méter mélységbe. Odalenn a táj egyre gyorsabb tempóban kezd tovasiklani. Már látod is a távolban a Csatorna észak-dél irányú, égszínkék, csillogó csíkját. - Látod, felség? Ott a Csatorna, amit atyád építtetett, épp ellenem, és a magamfajták ellen. Azért, hogy távol tartson minket, túlélőket féltett kis királyságotoktól. No és mit ért el vele? Itt vagyok melletted, és életem legnagyobb kihívásával nézek szembe. Megmentettem a királyságot és egész világunkat számtalan veszedelemtől, és több halált láttam én egyedül, mint Leah összes szertartáspapja együttvéve! Fegyveremet négy dimenzió szörnyein próbáltam már ki, és a varázslói tudásom a főmágusodéval vetekszik... Tényleg azt hiszed, hogy egy cím, vagy földbirtok itt marasztalhatna engem Királyságban? A herceg nem válaszol, hanem a három mogorva kalandort figyeli, akik csoportba gyűltek a hajóorrban, és csendesen félrehúzódva beszélgetnek. - Látod őket? Kalandozóknak mondják magukat, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy tényleg azok. Az elsők közt teljesítették a próbát, ezért itt vannak, de nem bízok bennük. Kérlek, figyelj oda rájuk! - És bennem miért bízol meg, felség? Engem csak az Istenek törvényei kötnek, senki emberfiának nem tartozok számadással tetteimért. Ugyan ki vonhatna engem felelősségre? Ugyan ki utasíthatna engem bármire is? Már megbocsáss, hercegem, de túl naiv vagy. Mi kalandozók, csak saját elhatározásból teszünk, vagy nem teszünk bármit is. A herceg nem válaszol, hosszan hallgat miután befejezted, aztán magadra hagy. A napfényben néha meg-megcsillan az energiafüggöny az Alanori Csatorna felett, aztán ahogy a közelébe értek, hirtelen megszűnik létezni, és a léghajó átsiklik a kék vízszőnyeg felett. Visszapillantasz, és látod, ahogy a semmiből ismét felépül az erőtér. A csatorna két partján terül el Biztosrév városa, ami egyetlen nyüzsgő forgatag, mint mindig. Még szabad szemmel is jól látod a büszke Közös Tudatok palotáit és fellegvárait, a Maffia Bankot, a kalandozók hatalmas vegyesboltját, a Futárszolgálat épületét, és a többi jól ismert építményt. Aztán a táj gyorsan megváltozik odalenn, és régi ismerősként köszöntöd Erdauin végtelen pusztáit, hegyeit, erdejeit. Nem sokára feltűnnek Libertan gyönyörű tornyai is, és szíved hevesebben kezd dobogni. Hiába jártál be megannyi szörnyű, veszedelmes tájat, az Univerzum ezernyi szegletét, úgy érzed, ismét hazaértél! Innen indult minden, és úgy érzed, itt is fog véget érni egykor majd. Nagyot sóhajtasz, mikor magatok mögött hagyjátok a helytartói városok vonalát. Előveszed látcsövedet, és Fehérbérc hófehér tornyait keresed a távolban. Nem kell sokat várnod rá, hogy megpillanthasd azokat. A színes zászlócsíkok vidáman lobognak a szélben, mintha csak hívogatnának, a gnóm azonban dél felé kormányozza a hajót. Kis idő múlva már fel is tűnik a déli tenger partszegélye, és a háborgó tenger tarajos hullámai. A szél a sós víz szagát sodorja feléd. A part mentén hajóztok tovább. Aztán feltűnnek a távolban a szürke-fekete kiégett puszták, és a szíved összeszorul. Megöregedtél a sok év alatt, ami érkezésed óta eltelt, de azok a napok, amikor víz, és élelem nélkül, napokig bolyongtál az üszöggel, és korommal fedett, kihalt tájon, kiölhetetlen emlékeket hagyott benned. Nem sokkal ezután végleg magatok mögött hagyjátok a zöld vidéket, és csak az elmúlás szele zúg a fületekbe. A gnóm a csipkés part mentén vezeti a hajót, és északra, ameddig a szem ellát, csak a kiégett, élettelen tájat látod. Elmélázol, és Otemosh magiszter úr érkezése térít magadhoz. - Örülök, hogy egy igazi, vérbeli kalandor is velünk tartott. - mondja, és mosolyog. - Egy? Én úgy tudtam, négyen vagyunk. - Nos, elég annyit tudnod, hogy azok ott hárman nem a kiégett földekről érkeztek. ?k nem olyan túlélők, mint te vagy. Valójában nem is tudjuk, kicsodák. Bár ez a probléma aggaszt engem most legkevésbé. Nem sokára elérjük a Halott Földeket, ahol gyilkos kipárolgás, fojtogató füst, és mérgező levegő borít mindent. A Halott Föld egészen más, mind a kiégett területek. Itt nem elpusztult a növényzet, és az élővilág, hanem az utolsó mikronnyi molekulájáig bezárólag végérvényesen megsemmisült. Itt nem növekedhet új növényzet még a druidák isteni eredetű mágiája segítségével sem, hisz a földben nincs semmi, amiből a növények gyökere tápanyagot nyerhetne. A föld sok-sok méter mélyen átitatva súlyosan mérgezett, és immár terméketlen az idők végezetéig. Ha elérünk odáig, ki kell hajóznunk a tenger fölé, mert csak így élhetjük túl az útnak ezt a részét. Azután a Mir hegység következik, amit szintén meg kell kerülnünk, mert számításaim szerint nem tudunk átkelni felette. Bevallom, aggódom. A tengeri vadak a víz felett nagy magasságban is portyáznak, sőt még a mélységből is szörnyű veszélyek leselkedhetnek ránk! Arra kérlek tehát, hogy mindaddig, amíg a tenger felett hajózunk, légy résen, és maradj éber! Nem leszünk biztonságban. A nap lassan eltelik, mire a főmágus által megjövendölt terület közelébe értek. Szinte magába szippant a fekete, halott terület felfoghatatlan, negatív energiája. Vajon hová tartotok? Vajon miből gondolja Samael herceg, és ez az ütődött gnóm, hogy valahol véget ér ez a kietlen tájék? Hogy valahol ismét zöld terület következik? A nap lassan vánszorog az égen, és a tájék cseppet sem változik. Délről a háborgó tenger, északról a Halott Föld húzódik, egészen a látóhatárig. Semmi sem töri meg a vidék egyhangúságát. Később megközelítitek a Mir hegységet, és elámulsz méretei láttán. Ez a hegységrendszer tényleg gigantikus! Sosem hitted volna el, hogy ekkora, ha nem a saját szemeddel látod. A hegyormok a felhőkbe vesznek, és a sziklák betöltik a látóteret, ameddig csak ellátsz! Nem látni sem északra elnyúló végét, sem pedig a csúcsait ennek a hatalmas természetes akadálynak. Hajótok magasan a tenger felett suhanva, lustán oldalaz el a majdnem függőleges sziklafal mellett, és eléggé nyomasztó, ahogy a csupasz kőfal fölétek magasodik. Egy hosszú órán át kerülgetitek a szirteket, mígnem végre magatok mögött hagyjátok a Mir-t, és a hegység helyébe ismét a vég nélküli fekete pusztaság lép. Nem érted Samael és a főmágus aggodalmát, mert az út teljesen eseménytelenül telik, majdhogynem unalmasan. Bár a távolban láttok ugyan nagy testű repülő lényeket a tenger felett vadászni, azok nem közelítenek felétek. Már lenyugváshoz készülődik a nap, mikor az ismeretlen kalandozók izgatottan mutogatni kezdenek valahová előre, a távolba. Igen, mintha te is látnál valamit, de az is lehet, hogy a csak a szemed csalt meg. A gnóm sebesebb haladásra ösztökéi a szerencsétlen őselementált, és a léghajó máris csak úgy süvít a levegőben! Mire a nap megközelíti a nyugati látóhatárt, egy hatalmas erdőség fölé érkeztek. Samael kijelenti, hogy nem lenne szerencsés a ballonnal a fák közé ereszkedni, ezért utasítására a gnóm az erdő határában teszi le a repülő szerkezetet. Mindent betölt az erdő átható szaga, a sűrű, élettel teli levegő, és az éjszaka közeledte miatt egyre hangosabban zajongó madarak, és egyéb dzsungellakó lények rikácsolása. A magiszter szerint a térkapu felépítése nem várhat reggelig, azonnal fel kell azt építeni. Négyőtöknek lesz a feladatotok, hogy biztosítsátok őt és társát, mindaddig amíg az idéző procedúrát végrehajtják. Samael úgy dönt, hogy addig a gnómmal visszaemelkednek biztonságos magasságba, és tesznek egy kört a környék felett. A varázslók eközben munkához látnak. Otemosh hangja varázserőtől súlyos, mikor idézni kezd. Mágiája nyomán a semmiből két hatalmas kőoszlop emelkedik, majd a puszta akarata nyomán meghajlanak, hogy egyetlen csúcsos boltívben forrjanak össze. Hm. Azt hitted ilyesmire csak Tharr főpapjai képesek, de úgy tűnik, tévedtél. Az állítólagos kalandozókkal éberen figyelitek az őserdő neszeit az egyre növekvő sötétségben, míg a magiszter és segédje a dimenziókapu nyitásának igéit sorolja, egyre plántálva a boltívre felpingált rúnákba a manakristályokból kinyert nyers varázsenergiát. Mikor besötétedik, mind a négyen fényt gyújtotok, miközben az izgalom azért, be kell vallanod, átjárja a szíved. Itt van előtted az új világ! A kalandok tárháza, az ismeretlen kihívások tömkelege! Nem is érted önmagad. Csak egy futamodásnyira van tőled az őserdő, és te ahelyett, hogy belevetnéd magad az ismeretlenbe, mit csinálsz? ?rködsz, amíg a két mágus megalkotja a hidat sokak mások számára, akik talán majd elhappolják előled a felfedezés dicsőségét... Idáig érsz a gondolatmenetben, amikor rádöbbensz, hogy a léghajó, vagy a kapu nélkül sosem tudnál visszajutni a jószágaidhoz, az ismerőseidhez, a tudattársaidhoz. Mégiscsak jól van ez így - nyugtatod meg magad végül. Aztán a boltív hirtelen sercegve megtelik a jól ismert, szikrázó energiafüggönnyel, és a kapu elkészül. Samael nincs sehol, a mágusok meg azonnal kiejtik a dimenziókapu varázslat igéit, és menten át is lépnek a boltíven. A három kalandor pedig serényen nekifog, hogy tábort verjenek a közelben. Összehangoltan, gyakorlottan mozognak. Vajon miért olyan furcsák mégis? Már-már te is rászánod magad, hogy csatlakozz hozzájuk, amikor a kapu ismét feltárul, és lovasok léptetnek át rajta. Királyi lovagok! - ismered fel őket. Aztán egyre több katona érkezik. Sokan jönnek, egyre csak jönnek, és veled senki sem törődik. Legyintesz egyet, és te is átlépsz a kapun. [A kapu két kijáratának koordinátái: 185,57 és 620,89. Mostantól bármikor használhatod a kaput a dimenzióugrás varázslat segítségével.] Amint ismét szilárd talajt érzel a talpad alatt, tőled délre megpillantod Alanor tornyait. Csak néhány mérföldet kell megtenned, hogy ismét a léghajóállomásnál légy. Egykedvűen és kissé csalódottan cammogsz vissza a hátrahagyott málhádhoz. [500 pontot használtál fel, van még ...]

be 817 bemész a 817. épületbe
Bekopogtatsz, és udvariasan megvárod, míg felhangzik a bebocsátást engedélyező kiáltás odabentről. Az expedícióra gondolsz, miközben benyitsz, és arra, hogy vajon miféle csodás kalandokban lesz majd részed a távoli vadonban... Odabent a kis bódéban a megszokott kép fogad. Egy asztal, egy szék, egy ágy, és a falon néhány polc, telis-tele könyvekkel és tekercsekkel, az asztalon pedig rajzok, vázlatok és jegyzetek kiterítve. [52521 tapasztalati pontot kaptál.] Végiggondolod, hogy most pontosan mit is kéne tenned, aztán elköszönsz. Vajon miért érzed úgy, hogy a sorsod ismét fontos fordulópontjához érkezett? [5 pontot használtál fel, van még ...]