Ryuku katonai tábor (733. épület)

Épület koordinátája: [463,84]

*FIGYELEM: A katonai táborba történő bejutáshoz és sikeresen teljesített küldetései leadásakor ryuku álca varázslat -teriád fétist használva- kell, hogy legyen a karakteren, különben nem engedik be az épületbe. A 160. labirintusba szintúgy álca hatása alatt lehet csak BEmenni.

be 733 bemész a 733. épületbe
Úgy lopakodsz közelebb a táborhoz, hogy csak a legutolsó pillanatban derüljön fény a jelenlétedre. A ryuku légiósok bizalmatlanul méregetnek, de az álcád kitart. Egy kiszolgált veteránnak, és ezzel együtt egy igen-igen tapasztalt harcosnak látnak téged, ami azért nem áll túl messze a valóságtól. Jól megnéznek, hisz még nem jártál itt ezelőtt. Afene! Csak most gondolsz bele, hogy el kellett volna rejtened a Ghalláról származó relikviákat, de már késő. Csak reménykedhetsz, hogy a katonák nem fognak majd gyanút. Szerencséd van. Nyilván úgy vélik, a ghallai invázióból visszatért hős vagy, és a felszerelésedet is a hódító háborúban zsákmányoltad. Ahogy ellépdelsz a sátrak között, feltűnik, milyen fegyelmezetten teszik a dolgukat a katonák. Mindenki pontosan tudja a feladatát, egyetlen hangos szó sem hangzik el közöttük. Nincs kapkodás, és mindennek meghatározott helye van. Hé! Hiszen még a sátrak is pont elvágólag állnak! Hm. Ha egyszer komoly inváziót indítanak a ryukuk Ghalla népei ellen (igazán komolyat, nem csupán pár hadihajósat!), a Királyság felkötheti a gatyáját! - gondolod. Lehet, hogy járt már erre hozzád hasonló veterán, mert váratlanul vezetőd akad, aki némán a legnagyobb sátorhoz kísér. - Mit akarsz itt, katona? Már megkaptad az elbocsátó obsitot, vagy nem? - A tiszt hangjából kendőzetlen megvetés fröcsög. Nem teljesen érted, miért utál, hisz még nem is ismer. - Minden tiszteletem a tiéd, parancsnok! - udvariaskodsz. Hidd el, nem kívánlak feleslegesen feltartani, és sosem merném tékozolni értékes idődet... (a tiszt morogva visszaül), csupán amiatt háborgatlak, nem tudnál-e véletlenül ellátni valami hozzám méltó feladattal? A parancsnok csak most mér végig alaposabban. Némelyik cuccodon hosszan megállapodik a tekintete. - Nos, igen. Igen, volna itt egy feladat... de vajon megbízható vagy-e? És eléggé felkészült? Próbára kell tegyelek téged, mielőtt komoly titkokat bíznék rád. Azzal nekifog a ryukukra jellemző, körmönfont, sokszor meg-megcsavart körmondatokba burkolni a mondandóját. Nagy nehezen kihámozod belőle a lényeget: a kincseidre fáj a foga. Némi köntörfalazás után, aztán ki is böki: - Látom van néhány Ghalláról származó cuccod. Adj nekem belőlük párat, és akkor talán tárgyalhatunk további feladatokról is. Régóta kellene egy Batharak vállemeze, egy cápabőr csizma és egy törp sisak a gyűjteményembe. Elgondolkodva kérsz elbocsátást a táborparancsnoktól. Nem szívesen időzöl tovább a katonák között. Visszanyeled a torkodba tolódó indulatot, gyorsan elköszönsz, és elhagyod a tábort. [5 pontot használtál fel, van még ...]

*A kért tárgyak nem egyformák mindenkinél!

be 733 bemész a 733. épületbe
Úgy lopakodsz közelebb a táborhoz, hogy csak a legutolsó pillanatban derüljön fény a jelenlétedre. Peckesen elvonulsz a láthatatlan őrszem előtt. Olyan módszert használ a mocsok, amit közönséges varázslattal nem lehet felfedni. Próbálsz magabiztosnak látszani, és marcona képet vágsz, bár nem tudod, ebből mennyi jut az álcádon keresztül. Egyből a parancsnoki sátorhoz vezetnek. Belépsz és tisztelegsz, ahogyan a légiósoktól láttad. A tiszt unottan int, hogy hagyd a formalitást, és térj inkább a tárgyra. Röviden mesélsz kalandjaidról. - Helyes, helyes, nagyon helyes - vigyorog a parancsnok a beszámolód hallatán, és mintha még némi rokonszenvet is látnál megcsillanni a szemében. - Ülj csak le, katona, bátran. Nem veszem sértésnek! Van itt még valami, amit meg kellene beszélnünk. Kíváncsian hallgatod, de annyira ostoba azért nem vagy, hogy megszegd a szigorú katonai etikettet. Eszedben sincs leülni. [100000 tapasztalati pontot kaptál.] A parancsnok immár emberibb hangon beszél veled, bár még mindig úgy tekint rád, ahogyan a csizmára tapadt sárra szokás. Nehezen megszerzett tárgyaidat egy hatalmas, pántos ládába zárja, amit - biztos, ami biztos -, jól megnézel magadnak. Sose lehet tudni, mikor támad majd kedved visszavenni őket. A tiszt nem ül le, hanem egyre izgatottabban járkálni kezd, fel, s alá, mintha nem is tudná, hogyan öntse szavakba a mondókáját. Végül csak sikerül kinyögnie, hogy egy furcsa képződmény van közelben, egy jellegzetes, keselyûcsőr-alakú sziklánál, de sejtelmük sincs, hogy mi is az pontosan. - A tartományi vizsgálóbiztos mágusokat és papnőket ígért a jelenség kivizsgálására, de ennek immár két hónapja, és semmi hír felőlük! Parancsunk szerint ki kell tartanom a végsőkig, de sem utánpótlást, sem erősítést nem kaptam. Mindent meg kell állítanom, bármi is próbál kitörni onnan. Eddig sikerült légiósaimmal elpusztítanom néhány furcsa teremtményt, de ezek egyre nagyobbak, egyre erősebbek. Nem tudom, meddig tarthatunk ki. Komoly veszteségeim vannak, katona! Egyre nagyobb a feszültség a táborban (érdekes, te ennek semmi jelét nem láttad), és a katonák már hetek óta égnek a vágytól, hogy behatoljanak ebbe a furcsa átjáróba, hogy saját területükön mérjünk végső csapást az ellenségre! - miközben beszél, benned egyre erősödik a gyanú, hogy a légiósoknak esze ágában sincs semmiféle behatolás, és csak a parancsnok akar az akciójából hírnevet, és elismerést kovácsolni magának. - Sajnos császári parancs nélkül nem tehetünk semmit - folytatja, kicsit kevesebb lendülettel. - Te épségben visszatértél arról a furcsa kontinensről, igaz? Hősként tisztelnek parancsnokaink. De azért még katona, vagy!!! Egy katona nem hátrálhat meg! Szerezz császári parancsot, katona, hogy végre eltörölhessem azt a nyavalyás szörnyfészket odabenn! Cserébe megengedem, hogy velem gyere, és részt vegyél ebben a dicsőséges hadjáratban! Milyen szánalmas - gondolod. Ez a kis hátország-bajnok háborúsdit akar itt, a világ végén. De, végül is, miért ne? Akár meg is szerezhetnéd neki ezt a kis örömöt. - Rendben van, parancsnok. Vállalom a küldetést! Megígérem, hogy császári parancs nélkül vissza se térek! - mondod ennél azért kevesebb meggyőződéssel a hangodban. Nem szívesen időzöl tovább a katonák között. Visszanyeled a torkodba tolódó indulatot, gyorsan elköszönsz, és elhagyod a tábort. [5 pontot használtál fel, van még ...]

be 733 bemész a 733. épületbe
Úgy lopakodsz közelebb a táborhoz, hogy csak a legutolsó pillanatban derüljön fény a jelenlétedre. Peckesen elvonulsz a láthatatlan őrszem előtt. Olyan módszert használ a mocsok, amit közönséges varázslattal nem lehet felfedni. Próbálsz magabiztosnak látszani, és marcona képet vágsz, bár nem tudod, ebből mennyi jut az álcádon keresztül. Egyből a parancsnoki sátorhoz vezetnek. Belépsz és tisztelegsz, ahogyan a légiósoktól láttad. A tiszt unottan int, hogy hagyd a formalitást, és térj inkább a tárgyra. Mesélsz arról, hogy mi mindent láttál kalandjaid során. - Helyes, helyes, nagyon helyes - vigyorog a parancsnok a beszámolód hallatán, és mintha még némi rokonszenvet is látnál megcsillanni a szemében. - Ülj csak le, katona, bátran. Nem veszem sértésnek! Van itt még valami, amit meg kellene beszélnünk. Kíváncsian hallgatod, de annyira ostoba azért nem vagy, hogy megszegd a szigorú katonai etikettet. Eszedben sincs leülni. [250000 tapasztalati pontot kaptál.] Mikor a táborparancsnok megpillant, felvillanyozódik. - Megszerezted? Nagyszerű! - Szabályosan kitépi kezedből a császári parancsot. - Rendben van katona, várakozz odakinn, és amíg megszervezem az expedíciót, csatlakozz katonáimhoz! Biztos akad még egy adag az ebédből, és az sem árt, ha kicsit megismerkedsz velük. Megvonod a vállad, végül is mindegy. Körbejárod a tárbort, és itt is, ott is belehallgatsz a légiósok beszélgetéseibe. Igazad volt! Dehogy akarnak ezek a szerencsétlenek elementálokat, meg hasonló rémségeket gyilkolászni. Úgy hiányzik nekik ez az expedíció, mint púp a hátuk közepére! Általában nem vagy kárörvendő, de ha egy szálig odavesznek a szülőfölded ellenségei, akkor sem fogod megkönnyezni őket. Amikor a parancsnok legközelebb előkerül, komor arcot vág. - Van némi probléma, katona, de ura vagyok a helyzetnek. Azt javaslom, menj előre, és a karvaly formájú sziklánál várakozz. Amint tudok, csatlakozni fogok hozzád. Meg kell szerveznem a tábor őrzését - mondja, aztán szájbarágósan elmagyarázza, hol találod a különös jelenséget. Kérdésedre, miszerint van-e térkép a kapu mögött talált dolgokról, gúnyosan felkacag. - Térkép?! Sajnos nincs róla, mert mind az öt beküldött felderítőt elnyelte az átjáró, és eddig még egyikük sem tért vissza.

A 160. labirintus bejáratát innen délre 6 mérföldre találod. Nem szívesen időzöl tovább a katonák között. Visszanyeled a torkodba tolódó indulatot, gyorsan elköszönsz, és elhagyod a tábort. [5 pontot használtál fel, van még ...]

be 733 bemész a 733. épületbe
Úgy lopakodsz közelebb a táborhoz, hogy csak a legutolsó pillanatban derüljön fény a jelenlétedre. Peckesen elvonulsz a láthatatlan őrszem előtt. Olyan módszert használ a mocsok, amit közönséges varázslattal nem lehet felfedni. Próbálsz magabiztosnak látszani, és marcona képet vágsz, bár nem tudod, ebből mennyi jut az álcádon keresztül. Egyből a parancsnoki sátorhoz vezetnek. Belépsz és tisztelegsz, ahogyan a légiósoktól láttad. A tiszt unottan int, hogy hagyd a formalitást, és térj inkább a tárgyra. Röviden mesélsz kalandjaidról. A parancsnok fellelkesül, szinte madarat lehetne vele fogatni. Kitessékel a sátrából, mondván "erről azonnal muszáj jelentést írni". A táborban jócskán megenyhült a vasfegyelem, és úgy véled egy kicsit talán te is elengedheted magad. Az átélt kalandok után már más szemmel tekintesz a légiósokra, de azért agyad hátsó részében azért ott lüktet a figyelmeztetés: a ryukuk az ellenségeid! Jóízű rizsleves főtt a bográcsban, amiből bőséges adagot kapsz, aztán valahonnan előkerül néhány flaska különös pálinka. A katonák apró csészéből isszák, de te udvariasan elhárítod a kínálást. Nem sértődnek meg, hanem a kezedbe nyomnak tíz teljes üveggel belőle! Elpakolsz, aztán egy óvatlan pillanatban otthagyod az egyre mámorosabb hangulatú társaságot. Egy ideig még habozol, mert most tán visszaszerezhetnéd a dolgaidat, és elégtételt vehetnél a parancsnokon. de aztán győz a kalandvágy: ki tudja, lehet, hogy kapsz még itt a jövőben küldetést. [446400 tapasztalati pontot kaptál. (+1% halhatatlanság.) Jutalmad 10 szaké.] Nem szívesen időzöl tovább a katonák között. Visszanyeled a torkodba tolódó indulatot, gyorsan elköszönsz, és elhagyod a tábort. [5 pontot használtál fel, van még ...]